"Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül."

Csel 28,31.

Amikor Pál apostol fogolyként Rómába ért, nem tudta még, hogy mi vár rá. Még Jeruzsálemben kérte, hogy a császár elé állhasson és ott védhesse magát, mert ellenségei már akkor az életére törtek, a korrupt római hivatalnokok pedig annak ellenére nem engedték szabadon, hogy ártatlan volt minden ellene felhozott vádban. Mivel nem akarta, talán nem is tudta megtömni a zsebüket, a legmagasabb szintre apellált, mivel maga is római polgár volt és joga volt hozzá.

A fővárosban ekkor az egyik valaha élt legrosszabb és legkegyetlenebb későbbi keresztényüldöző császár, Néró uralkodott, de az üldözés még nem kezdődött el.

Talán még az uralkodóhoz legközelebb álló csatlósok sem tudták, hogy mi lesz, hogy az őrült fő mit tervez a várossal.

Ma már tudjuk, hogy egyfajta apokalipszis várt a polgárokra, ami a város felgyújtásával, majd rengeteg ember - hívő és hitetlen - pusztulásával végződött. De Pál egyfajta vihar előtti nyugalomba érkezett.

Nem kellett börtönbe vonulnia, saját szállása lehetett, sőt még vendégeket is fogadhatott. A korábban alakult keresztény gyülekezet rendszeresen látogatta az apostolt a fogság idején, közvetlen munkatársaival is tarthatta a kapcsolatot.

A keresztény közösség folyamatosan növekedhetett, mert még nem vetült rájuk a későbbi pusztulás árnyéka. Bátran odafordultak a misszió felé és hirdették az Isten országának eljövetelét.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit érezhettek, vajon tudták, mi vár rájuk? Látták már az előjeleket? Sejtették, hogy uralkodójuk őket teszi majd meg bűnbaknak és a gyűlölet céltábláivá válnak hamarosan?

Vajon prófétáik látták-e előre a véres arénák képét, ahol majd veszedelmes vadállatok várnak rájuk? És ha tudták volna, vajon mit tettek volna? Pakolnak és menekülnek? Nem hiszem.

Pál tudta, mi vár rá Jeruzsálemben, hogy elfogják, mert Agabusz és más próféták is figyelmeztették, de ő csak követte sorsát. Számára a küldetése fontosabb volt saját életénél. Kész volt akár életét is feláldozni Krisztus ügyéért.

Ma egy bazilika áll az apostol sírja fölött Rómában.

A Szt. Pál bazilika Rómában

A Szent Pál templom arról is nevezetes, hogy kör alakú mozaikképekkel örökítették meg a hagyomány szerint Szent Pétertől a máig uralkodó pápák arcképeit. Nemrég Ferenc pápa arcképe is ide került.

Van egy legenda, miszerint amikor elfogy a falon a hely, ahová felhelyezik a mozaikokat, akkor az utolsó pápa fog uralkodni és utána eljön a világvége. 1996-ban már csak három üres hely volt, amit azóta be is töltöttek. Az építészek azonban megoldották a kérdést és kibővítették a lehetőségeket.

A pápák arcképének mozaiksora a templomban

Pál kapcsán így már nem a világvégére gondolhatunk, sokkal inkább arra a csodálatos, áldozatkész szolgálatra, aminek köszönhetően mi, európaiak is meghallhattuk az örömhírt Jézus Krisztusról. A mi világunk tele van álhírekkel a világvégéről, amiket sokan felkapnak és tovább visznek. Ennek több rossz következménye is van: először is az, hogy a hamis váradalmak nem teljesednek, viszont mindenkit lejáratnak, akik hittek bennük. Másodszor, tudjuk, hogy Jézus Krisztus vissza fog térni és valóban eljön majd az apokalipszis, de ki fogja majd komolyan venni?

Nem járhatunk-e úgy, ha hamis próféciákat terjesztünk, mint a farkast kiáltó gyermek?

És végül harmadszor, mindez könnyen elterelheti a figyelmünket arról, ami a legfontosabb, amiről Pál még a halál árnyékában sem feledkezett meg, hogy hirdessük tisztán és hűen az örökkévaló evangéliumot mindenkinek!