Anyák napja – Május első vasárnapja anyák napja. Ebből az alkalomból az evangelikus.hu evangélikus lelkészeket szólított meg, hogy meséljenek arról, hogy számukra mint jelent: anya. 

Vladika Zsófia, a Téti Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Anya: Kilenc hónapnyi kérdés, várakozás, kíváncsiság.

Rostáné Piri Magda, a Bobai Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Egy őszi napon soha addig nem tapasztalt érzést éreztem: olyan volt, mintha pillangók repdestek volna felfelé a hasamban, vagy mintha apró halacskák ficánkoltak volna bennem. Így kezdődött a csodák sorozata, ami immár 21 éve nap mint nap megismétlődik. Mit jelent anyának lenni? Olyan érzés, amit a néha-napi bosszúságot, kellemetlenséget teljes egészében feledtetni tudja.

Név nélkül:

Könnyek: fájdalomtól; örömből: Megérkezett! – aki itt volt. Elszakadtam tőle, de mindennél szorosabb kötelék fon össze minket.

Csorbáné Farkas Zsófia, a Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda iskolalelkésze:

„Anya, csak egy van.” – ugyan közhely, de számomra nagyon igaz. Magam tapasztalatából tudom, hogy nincs olyan ember az életemben, aki olyan hatással volna rám, mint az édesanyám. Ő ébresztette bennem az élet mély érzelmeit: a bizalmat, a ragaszkodást, a szeretetet, a hitet. Tőle tanultam meg, mint jelent aggódni; feltételek nélkül, önzetlenül szeretni és megbocsátani; segítséget nyújtani; felelősséget vállalni másokért; őszinte alázattal szolgálni. Gyakorlatilag neki köszönhetem azt, aki vagyok.

Így édesanyám az:

– aki nélkül nincs ünnepi vagy vasárnapi ebéd,

– aki nélkül nincs betegségből igazi gyógyulás, mert Ő tud igazán ápolni, gondoskodni rólam,

– aki jól ismer, aki tekintetemből és hanglejtésemből tudja, hogy valami bánt, valami nincs rendben az életemben,

– aki elsőnek nyújtja a kezét, ha segítségre szorulok, még mielőtt kérném tőle,

– aki mosollyal, derűvel tölti meg az otthonunkat,

– akinek példája nélkül csak bukdácsolunk a segítőkészség útján,

– aki képes úgy látni, ahogy vagyok mindenféle elvárás és feltétel nélkül,

– aki megtanított beszélni, szeretni, imádkozni, őszinte szívből szolgálatban élni és másokat odaadó szeretettel szolgálni.

Kevés minden emberi szó arra, hogy az édesanyákat méltassuk, így jómagam nem teszek mást, mint imádságban hálát adok Uramnak, hogy olyan édesanyám van, aki számomra az egyetlen és pótolhatatlan.

Koháry Ferenc, a Lébényi Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Amikor ezt a szót hallom, akkor először áldott emlékű édesanyámra gondolok, aki életet adott nekem és nagy szeretettel nevelt fel engem és testvéreimet. Hajnalban felkelt, sorban áll a húsbolt, vagy a tejcsarnok előtt, hogy tudjon nekünk enni adni. Amikor nagyobbak lettünk dolgozni ment és utána látott el bennünket. Mindig olyan könyveket tudott karácsonyi ajándéknak beszerezni, ami tágította az érdeklődési körömet.

Gondolok nagyanyámra, az ő édesanyjára is, aki özvegyen maradt a háború alatt, utána pedig államosították a műhelyét, be kellett lépnie a szövetkezetbe, hogy fel tudja nevelni gyermekeit.

Gondolok feleségemre, aki sok aggodalommal nevelte gyermekünket.

A fiatal édesanyákra gondolok, akik külföldre házasodtak és gyermekeik ott nőnek fel és esetleg nem is tudnak magyarul. Ennyivel kevesebb lesz a mi kis népünk. Ha autóbalesetben vétlenül meghal egy fiatal nő, vagy megöli a feldúlt férje, vagy még gyakrabban élettársa, akkor leendő gyermekei is elvesznek a haza számára.

Azután ott vannak még azok az „anyák” akik eldobják gyermekeiket, vagy abszolút nem törődnek velük és a pedagógusokra és a gyermekvédelmisekre hagyják őket.

Az utóbbi időben pedig többször eszembe jut Malina Hedvig a szlovák hatóságok által meghurcolt, immáron kétgyermekes édesanya is.

Lelkészként gyakran gondolok Jézus szavaira: „Íme az én testvéreim és anyám!” (Mk 3,34.35).

Ezt vallom is mert a keresztyén embernek az egyház, a gyülekezet a lelki édesanyja, családja amely még az anyát, vagy a testvéreket is pótolhatja. 

Szöveg: Galambos Ádám