A londoni nemzeti galériában van a “Kornélia és ékszerei” című festmény, amelyen két asszony beszélget egymással.

Az egyikük megmutatja Kornéliának a drágagyöngyeit, és megkérdezi a Gracchi gyermekek anyjától, hogy mik az ő ékszerei.

Kornélia átöleli két fiát és így szól:

“Ezek az én ékszereim.”

Egy szombaton az egyik édesanya megkérte a férjét, aki történetesen a statisztikai hivatalban dolgozott, hogy vigyázzon a gyermekekre, amíg elmegy bevásárolni.

E szép nap alkalmával köszöntünk minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. 

Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap.

Hiszen a szeretet a legmagasztosabb érzés, amely megszépíti életünket, látóvá teszi szívünket. 

S ha a szeretetet fokozni lehet, az anyai szeretet kerül a legfelső fokra.

Istenünk, köszönjük neked ma mindnyájan az édesanyánkat. Köszönjük, ha még neki is hálát mondhatunk, és ha már elment közülünk, szeretnénk továbbadni mindazt a jót, amit tőle hallottunk, láttunk és kaptunk.

Köszönjük, hogy reánk is bíztál embereket, sokunkra gyermekeket is. Könyörülj rajtunk, hadd éljük át ennek a nagy lehetőségét és szent felelősségét.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy a képmutatásnak számos formája ver gyökeret gyakorlatunkban.

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti. De azért valahogy mégse ugyanaz.

Olyan különbség van köztük, mint – hogy is magyarázzam csak ezt –, mint amikor az ember azt mondja: állam, meg azt mondja: haza.

A hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek.

És annak ellenére, hogy adót fizetni lényegesen könnyebb, mint meghalni, csodálatosképpen mégis rengeteg emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki lelkes örömmel fizetett volna adót.

Csak, hogy tisztába tegyük a dolgokat...

Anya és Apa Tv-t néztek mikor Anyu ezt mondta : későre jár fáradt vagyok megyek, lefekszem.

Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.

A londoni nemzeti galériában van a “Kornélia és ékszerei” című festmény, amelyen két asszony beszélget egymással.

Az egyikük megmutatja Kornéliának a drágagyöngyeit, és megkérdezi a Gracchi gyermekek anyjától, hogy mik az ő ékszerei.

Kornélia átöleli két fiát és így szól:

“Ezek az én ékszereim.”

Egy szombaton az egyik édesanya megkérte a férjét, aki történetesen a statisztikai hivatalban dolgozott, hogy vigyázzon a gyermekekre, amíg elmegy bevásárolni.

Három édesanya arcát szeretném megrajzolni. 

A názáreti Máriáé az első.  

Őt így köszönti az angyal: „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak…” (Lk 1,31).

Ugyanakkor már kezdettől fogva át kell hogy éljen egy különleges fájdalmat.

Az agg Simeon ezt prófétálja neki: „Lelkedet éles kard járja majd át” (Lk 2,35).

Valóban, mennyi szenvedésen kell átmennie a fiatal édesanyának kezdve attól, hogy gyermekét istállóban szüli meg, majd Heródes bosszúja elől Egyiptomba kell menekülniük.

Salamon bölcsességének bemutatására példaként beszéli el a Szentírás a két parázna asszony esetét, akik igazságtételre mentek hozzá.

Mindkettőnek azonos korú csecsemője volt, és együtt laktak.

Éjszaka egyikük véletlenül ráfeküdt a gyermekére és az meghalt.

Éjfélkor felébredve észrevette mi történt, és kicserélte az alvó anya élő gyermekére a magáét.

Reggel a másik asszony rájött a csalásra és visszakövetelte magzatát.

Anyák napja – Május első vasárnapja anyák napja. Ebből az alkalomból az evangelikus.hu evangélikus lelkészeket szólított meg, hogy meséljenek arról, hogy számukra mint jelent: anya. 

Vladika Zsófia, a Téti Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Anya: Kilenc hónapnyi kérdés, várakozás, kíváncsiság.

Rostáné Piri Magda, a Bobai Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Egy őszi napon soha addig nem tapasztalt érzést éreztem: olyan volt, mintha pillangók repdestek volna felfelé a hasamban, vagy mintha apró halacskák ficánkoltak volna bennem.