Volt egyszer egy ember, olyan, mint ezer más. Ennek az embernek sohasem volt ideje. Amikor a munkahelyén megszólalt a telefon, naponta legalább tízszer kijelentette: - Bocsánat, de pillanatnyilag, sajnos, nincs időm. - Amikor hazaért és gyerekei elészaladtak, rögtön ideges lett: - Kérlek, hagyjatok békén, most a legjobb akarat mellett sincs időm veletek játszani.
Felesége szépen megterített reggelire, hogy legalább egy pillanatra együtt lehessen a férjével, de emberünknek erre sem volt ideje. A munkaidő előtt még feltétlenül el kellett intéznie valamit a városban. Nem volt ideje, hogy feleségével megigyon egy csésze kávét.
Mindent egyszerre akart elintézni. Felesége óvatosan kezdte kérdezni: - Te is eljössz vasárnap velünk a templomba? Emberünk, akinek nem volt ideje, megijedt: - Hová gondolsz? Hiszen, tudod, hogy nincs időm. És egyáltalán, istentiszteletre? Ne haragudj, de ez tényleg csak asszonyoknak és kisgyerekeknek való. Minket, modern embereket, már nem érdekel Isten.
Ki ez az ember, akinek nincs ideje? Sem Isten számára, sem a felesége számára, de még a gyerekei számára sincs. Ki ez az ember? Talán te lennél? Jó lenne, ha határozott igennel vagy nemmel tudnál válaszolni. Akár így, akár úgy, olvass még egy kicsit tovább.
Egy nap emberünk megint túlesett a borotválkozáson, reggelin, és az újság átfutásán - a feleségét és a gyerekeit is elintézte -, gyorsan felugrott és már rohant is. Mivel ma sem volt ideje, olyan gyorsan vezetett, hogy összeütközött egy másik, talán éppen olyan sietős autóval. Súlyos sérüléssel szállították kórházba. Mivel keresztyén kórház volt, az orvos megkérdezte, hogy hívják-e a lelkészt.
- Igen, kérem, ha még van idő - mondta teljesen kimerülten. Mire a lelkész megérkezett, a férfi már nem élt. Nem maradt ideje Isten számára.
P. Friedrich
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK