A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az
inas kérdezgette őt:
- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?
- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon
értékes legyen.
- De miért nézed folyamatosan?
- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne
semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.
- És mikor van ez a megfelelő pillanat?
- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.
A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte:
- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet
tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább...

NÉKI NÖVEKEDNIE KELL, NÉKEM PEDIG ALÁ KELL SZÁLLANOM

Ján 3,20

Neki… nekem. Ez a sorrend.
Ez az első lépés azoknál,
kiknek az Isten megmutatja
Szerelmes Fiát.
– Sorrend ez… és nem lemondás.
Csak a ténye annak,
hogy így közeleg az Isten országa.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”
Ez az alászállás – az én problémám, az én harcom.
Nehezen értő, nagyratörő szívem
mindennapos harca… „az én harcom.”
– Nekem annyi gondot, bajt okoz – ez az én.
Az énnek: egy szalmaszálnak,
egy ingadozó nádnak, egy buboréknak,
egy őszi levélnek… az önző ágaskodása.
– De csak azért, mert nem értem meg
hogy amennyit az énből itt leadok,
annyit bírok az Isten országából.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”
Ez a „nekem” az, amit sokszor nem akarok
amit nem értek meg.
Bár egyszerű, ha engedem Őt növekedni.
Nem másban: bennem…
Jánosi odaadással.

– Ezt a jánosi odaadást várja tőlem az Úr.
Ez nem lehet kevesebb, nem lehet több,
mint a Neki… a nekem vállalása,
a pusztajáró engedelmessége.
… …Én vállalom ezt.
„Nekem pedig alá kell szállanom.”
– Az én küldetésem ezzel végetért,
de neki még nagy útja van… Ez az Ő útja.

Ennek az útnak tövisét, fájdalmát,
szenvedését, keresztjét…
Neki kell viselni.
Ennek az útnak vándorait,
botladozóit, gyáváit, csüggetegeit,
elesettjeit… kiket az Atya neki adott,
Neki kell felemelni.
… …Ő vállalta ezt.

És, mi vagyunk azok, akikért vállalta
a Gecsemánét, a gyötrelmek éjszakáját,
a Golgotát.

– Amikor ott látom Őt… megértem,
hogy Neki növekednie kell…
nekem pedig alá kell szállanom,
mert ezen a lépcsőn jutok hozzá fel.

Tamáska Gyula