"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”

Máté evangéliuma 13. fejezet 45-46. versek

Ma már bármit végezhetünk hobbiszerűen. Mindenki megtalálhatja a hozzá illő elfoglaltságot, legyen szó valamiféle sportról, zenéről, utazásról, vagy éppen különféle tárgyak gyűjtéséről, a lényeg, hogy az embert boldoggá tegye.

A mai ige is egy ilyen “gyűjtőről” szól, aki ugyan nem hobbiból, hanem szakmájából kifolyólag gyűjtött szép gyöngyöket, mégis, feltételezhetjük, hogy örömét lelte ebben a tevékenységben, hiszen nem csak a vevők számára, hanem önmagának is kereste őket.

Vannak, akik bélyegeket, mások autókat, vagy művészeti alkotásokat gyűjtenek, de legyen a legkisebb, vagy a legnagyobb, olcsó, vagy drága gyűjtemény, minden ilyennek van egy “legértékesebb” eleme. Ez az úgynevezett “Szent Grál”, amiért a gyűjtő bármit képes odaadni, és nem tágít, amíg az övé nem lesz.

Ebből a gondolkodásból kifolyólag érhet 580 millió Forintot egyetlen darab 1855-ben gyártott, nyomdahibás svéd postai bélyeg, vagy kelhetne el — ha bárki arra vetemedne, hogy eladja — William Shakespeare aláírása körül-belül 1 milliárd Forintért.

Valami ilyenre találhatott az említett kereskedő is. Ő már mindenféle gyöngyöt látott, kicsit, nagyot, értékeset és hamisat is, de ez az egy, ez mindegyiknél csodálatosabb. Ez megér minden pénzt.

Hogy hasonlatot találjunk, nem keresgélhetünk a földön. William Shakespeare minden aláírása, az összes ritka bankjegy, vagy a legcsodálatosabb festmény sem érhet fel azzal az értékkel, amit ő talált. Hiszen a példázat nem másról szól, mint magáról, Jézus Krisztusról. Egyedül Ő — és a vele való élet, a “mennyek országa” — az, amiért valóban mindent fel lehet, és fel kell adni.

A példázatban viszont van egy különleges csavar, ami első olvasatra nem feltétlenül tűnik fel. Érdekes módon Jézus nem úgy vezeti be a példáját, hogy “hasonló a mennyek országa ahhoz az igazgyöngyhöz”.

A mennyek országa tehát a kereskedőhöz hasonlít, aki kész mindent feladni. Ez a kereskedő pedig ilyen olvasatban nem mi vagyunk. Úgy, ahogy az igazgyöngy, úgy a kereskedő is Jézust szimbolizálja: míg a keresztény ember, ha rátalál Jézusra, kész mindenét feladni érte, hiszen nála jobbat nem találhat az életben, úgy Jézus is kész volt mindent, és még annál is sokkal többet feladni azért az egyetlen igazgyöngyért, aki Te vagy, és én, és mindenki más személyesen ezen a világon.

Hiszen ha csak te lettél volna, akiért áldozatot kell hozzon, te, aki “csak” egy éttermi szalvétára firkált “William Shakespeare” vagy, vagy csak én, aki még a nyomdahibás bélyegnél is haszontalanabb vagyok, ő akkor is kész lett volna eladni mindenét, hogy “megvásároljon” bennünket. Jézus “gyűjteményében” mi vagyunk az a “Szent Grál”, amit nem akar elszalasztani.

A mennyek országa tehát maga Jézus Krisztus, aki mindent odaadott értünk, hogy mi is mindent odaadjunk érte. Ez nem csak hobbi. Ez az (örök) élet.