„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Pál második levele a Korinthusiakhoz 3. fejezet, 17. verse
Sokan olvassák, és kutatják a Szentírást különböző célokból. Van, aki a történelmet szeretné megismerni bibliai feljegyzésekből, mások a hitelveket fogalmaznak meg belőle.
Van, aki csak pusztán élvezetből olvassa, mert szabaddá válik a lelke a mondanivalójától. Nagyszerű dolog, hogy a könyvek könyve a világ összes ismert országában jelen van, és olvasható.
Egy 2017-es felmérés szerint 670 nyelvre fordították le. A lehetőség mindenki számára megvan, hogy lapozgassa, forgassa, tanuljon belőle, általa.
Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről, kezében a két kőtáblával az arca sugárzott. Azért mert Isten jelenléte olyan ragyogóvá tette, hogy az emberek szó szerint féltek hozzá közeledni. Rémületbe ejtő volt, az a ragyogás, amit láttak, de Mózes közel hívta magához őket és elmondta nekik, mindazt, amit Úr parancsolt nekik.
A beszédet befejezve Mózes egy leplet tett az arcára, és valahányszor az Úr elé kellett járulnia, ezt a leplet levette és úgy beszélt Vele, de valahányszor eljött az Ő színe elől, az arca ragyogott az Isten dicsőségétől. (2Móz. 34,29-35)
Erre tesz utalást Pál, akkor, amikor azt mondja, hogy a 15-16. versben: „Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.” Ez nem teszi 100%-ig lehetővé a megértést, mert valami Isten és az ember közé áll. Akkor tűnik el a lepel, ha teljes szívünket Isten felé fordítjuk, bármilyen fenntartás nélkül.
Ez tesz bennünket szabadokká, amikor az Isten és az ember közötti szakadék eltűnik, mert ahol az Úr Lelke ott van, nem érezzük magunkat szolgáknak. Nem is kell azt éreznünk, hogy kényszer alatt állunk, mert az Ige tesz engem szabaddá!
Kapcsolódó hírek:
Bizalom és reménység
Eljön a nap...
Krisztusban beteljesedve
Hiszek az életben