Egy ember munkát keresett, és észrevette, hogy a helyi állatkertben van üresedés. Érdeklődött az állás felől, és kiderült, hogy az állatkert nagyon különleges pozíciót kívánt betöltetni.

A gorillájuk elpusztult, és amíg egy újat szereznek be, azt akarták, hogy valaki öltözzön be gorillának, és játssza el a gorillát egy pár napig. Csak annyi a dolga, hogy üljön, egyen és aludjon.

A kilétét természetesen titokban fogják tartani. Remek gorillajelmezük van, úgyhogy biztosan senki nem fog rájönni.

Az állatkert elég jó fizetséget kínált ezért a munkáért, úgyhogy emberünk elvállalta.

Felpróbálta a jelmezt, és tényleg, teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi gorilla. Odavezették a ketrechez, elhelyezkedett a ketrec hátuljában, és úgy tett, mintha aludna.

Ám egy idő után belefáradt az üldögélésbe, így hát sétált egy kicsit, ugrándozott, és próbált gorilla-hangokat hallatni. Úgy tűnt, hogy a látogatóknak nagyon tetszik. Ha megmozdult, vagy ugrott egyet, éljeneztek, tapsoltak és mogyorót dobáltak neki. Ő meg nagyon szerette a mogyorót.

Így aztán tovább ugrált, és megpróbált fára mászni. Ettől egyenesen beindult a tömeg. Még több mogyorót dobáltak.

A tömeg tetszését keresve megragadott egy indát, és a ketrec egyik oldaláról a másikra himbálózott. Ez nagyon tetszett az embereknek, és még több mogyorót dobáltak. Hiszen ez nagyszerű! - gondolta. Még magasabbra lendült, és a tömeg egyre nagyobbra nőtt. Tovább himbálózott az indán, egyre magasabbra lendülve - aztán egyszer csak elszakadt az inda! Átrepült a ketrec falán a szomszéd ketrecbe, ami az oroszláné volt.

Pánikba esett. Ott volt egy óriási oroszlán, alig hét méternyire tőle, és nagyon éhesnek látszott. A gorillajelmezes ember elkezdett ugrálni, visítani és kiabálni: "Segítség! Segítség! Vigyenek ki innen! Én nem vagyok gorilla! Ember vagyok gorillajelmezben! Segítsééég!"

Az oroszlán villámgyorsan ráugrott az emberre, leteperte, és így szólt: "HALLGASSON már! Mind a kettőnket kirúgnak!"

 Előbb vagy utóbb minden kiderül rólunk. Előbb vagy utóbb eláruljuk magunkat. Csak idő kérdése, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, kik és mik vagyunk mi valójában. Bárhogy is próbáljuk leplezni valódi természetünket, végül kudarcot vallunk.

Egy stresszes, óvatlan pillanatban felszínre kerül az, hogy kik és mik vagyunk. Nincs értelme a színlelésnek. A Biblia azt mondja, hogy előbb-utóbb a háztetőkről fogják hirdetni, hogy kik és mik vagyunk.