Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát.

Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:

- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen,

de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik

cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen,

olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson,

és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:

- Hat pár?

- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -,

hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.

- Olyan sok?

A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki,

hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik

amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja,

hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért,

hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért,

hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse:

"Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -,

ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem.

Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva

megjegyzi: - Túl gyöngéd.

- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs

mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.

- Tud gondolkodni?

- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja

az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az

egyik ujját végig húzta az arcán.

- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.

- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.

- Hát az meg mire jó?

- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást,

a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.

- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat,

a könnyet nem én teremtettem!

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?