A rendőr megállított az úton egy autóst, aki túllépte a megengedett sebességet.
- Ön túlságosan gyorsan hajtott.
- Igaza van! – szólt az autós és abban a reményben, hogy nem kell büntetést
fizetnie, hozzáfűzte:
- A közúti rendőrség hadnagya vagyok. Jelen pillanatban szabadságon.
A rendőr egy pillantást vetett az igazolványra, de mégis megbüntette.
- Fiatal barátom – mondta a hadnagy kissé felindult hangon -, egy szép napon
találkozunk a főnöki irodában és egy hadnaggyal áll majd szemben.
- Rendben van, amikor majd ott leszek, gondoljon rá, hogy egy becsületes
beosztottja van – mondta a járőr.
............................
AZ ÜRES SZÉK
Egy idős ember súlyosan megbetegedett.
A plébánosa elment hozzá, hogy meglátogassa otthonában. A szobába lépve szeme egy üres széken akadt meg, amely szokatlanul állt ott a beteg ágya mellett. Meg is kérdezte a beteget, mire kell neki az az üres szék.
A beteg elmosolyodott, majd gyenge hangon válaszolt:
- Azt szoktam képzelni, hogy Jézus ül a széken.
Vele beszélgettem most is, mielőtt ön bejött hozzám... Hosszú éveken át nehézségeim voltak az imádsággal. Egyszer aztán az egyik barátom megmagyarázta, hogy az imádság nem más, mint beszélgetés Jézussal. Ezért hozzászoktam, hogy azt képzelem, Jézus ül a széken velem szemben.
Vele beszélgetek, s várom, mit válaszol szavaimra. Azóta semmi nehézségem nincs az imádkozással.
Néhány nap múlva az öreg ember lánya csengetett a plébánián. Azért jött, hogy a szomorú hírt közölje a plébánossal: meghalt az édesapja.
Elmondta:
- Egy-két órára magára kellett hagynom. Mire visszamentem hozzá, már halott volt. A feje arra az üres székre támasztva nyugodott, aminek állandóan ott kellett lennie az ágya mellett.
/Bruno Ferraro nyomán/
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK