Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.
A falu lakói a kastély tövében arra ébredtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren:
- Hőn szeretett urunk meghívja hűséges és alázatos alattvalóit születésnapjára. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz része. Urunk azonban mindenkitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült…
A faluban kezdték tárgyalni a meghívást.
- Na lám, a megrögzött zsarnok. Hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt megtöltsék… Én nem viszek, csak egy pohár vizet, az is elég lesz!
- Tévedsz, urunk mindig nagylelkű volt hozzánk! Én egy egész hordóval viszek fel neki!
A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva egy kancsó vizet vittek el mellettük. Akik még jobban csúfolódni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vittek. Amikor felérkeztek a kastélyba, a vizet a ciszternába töltötték, az edényt a kijelölt helyen hagyták és örömmel mentek a bankettre.
Többféle finomság került az asztalra. Az elégedett háziúr mindenkinek megköszönte jelenlétét.
- Hol marad az ígért meglepetés? – morgolódott a jóllakott tömeg.
Mielőtt visszamentek volna a faluba, mindenki vette a magával vitt edényt és akkor látták ám, hogy mi a meglepetés. Mindenki örömében vagy dühében hadonászva kiabált. Az edényeket a hálás úr színültig megtöltötte arannyal.
- Bárcsak több vizet hoztam volna… – kiabálták sokan.
Bruno Ferrero nyomán
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK