Elmondták nekem, hogy a németországi Hannover városában élt egy grófnő, aki sem Istenben, sem az örökkévalóságban nem hitt. Még az életében megparancsolta, hogy rendkívül erős, sziklakeménységű sírboltba helyezzék testét a halála után, és a kőlapokat hatalmas, erős vaspántokkal erősítsék meg, hogy semmiféle erő ki ne nyithassa a sírboltot. Azt kívánta, hogy olyan erős legyen a sírja, hogy azt sem emberi, sem természetfölötti erő ki ne nyithassa... Gúnyt akart űzni a feltámadásba vetett hittel azzal, hogy holttestét semmi és senki sem hozza ki a sírboltból.
Utolsó parancsát teljesítették. A sírját illetve kriptáját várszerűen megerősítették. Ott volt a sír hosszú ideig; egy napon azonban egy nyírfának a magva odahullott egy picinyke kis repedésbe, amely a kőlapok között keletkezett. A magocska ott volt... föld hullott reá, a napsugár is rásütött, aztán jött a szellő, és a kis magocska lassan élethez jutott... Szétesett, elrothadt, de új életcsíra keletkezett belőle, amely gyökeret vert a földbe, és a levegőbe egy egész piciny szárat nyújtott, amely először oly vékony és erőtlen volt, hogy senki észre sem vette. De mintha ez a kicsike növény gúnyt űzött volna az erődítményben nyugvó néma és hideg grófnőből, - a növény évről évre erősödött, gyökerei mind lejjebb fúródtak a márványlapok között, s végül olyan erőhöz jutottak, hogy lassan, de ellenállhatatlan erővel felemelték a kőlapokat, először csak alig láthatóan, később pedig megmozgatták az egész építményt és a vasláncokat is.
Nem múlt el még négy nemzedék, nem temették el a grófnő utódainak mindegyikét, de a kis magocska már megcáfolta azt, amit a hitetlen grófnő valamikor hirdetett, és bebizonyította annak az igének az igazságát: "A bolond azt mondja az ő szívében, hogy nincsen Isten" /14Zsolt 1/.
D. L. Moody
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK