Isten két dobozt adott nekem, és azt mondta :
-
A fekete dobozba gyűjtsd bánatodat és a minden örömödet az arany dobozba.
Megfogadtam
amit mondott, így mindkét dobozba gyűjtögettem, ahogy kérte. Az arany
doboz napról napra nehezebb lett, de a fekete egyre könnyebb.
Kíváncsiságból kinyitottam a fekete dobozt, hogy megtudjam az okát.
A doboz alján találtam egy lyukat, melyen a bánat kipotyogott.
Megmutattam Istennek a lyukat és eltűnődtem,
- Kíváncsi vagyok, hogy hova tűntek belőle a bánataim !
Ő gyengéden elmosolyodott és így szólt :
- Gyermekem, mindegyik itt van velem.
Megkérdeztem Istent :
Miért adtad nekem a dobozokat ? Miért adtad az arany dobozt és a lyukas feketét ?
- Gyermekem, az arany dobozt azért adtam, hogy számold az áldásokat, a feketét pedig azért, hogy tudj elengedni..
Hajlamosak
vagyunk arra, hogy a fájdalmas és bántó dolgokat, eseményeket nem
tudjuk elfeledni, és gyakran előhozzuk azokat.
Ilyenkor olyasmi történik
velünk, mint amikor a gyógyulás közepén tartó sebet ismét feltépnénk.
Engedjük el ezeket a fájdalmakat, ne emésszük magunkat, hiszen
változtatni már úgy sem tudunk rajta.
Emlékezzünk inkább a szépre, a jóra és az örömre.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK