„Mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

Lk 2, 30-32

„Ne szálljon ki egyedül a kocsiból. Dudáljon egyet, mikor ideér, és kijövök.”

Ahogy közeledtem a sötétedő utcán, elgondolkoztam a 13 éves kissrác bölcsességén, aki ezt a tanácsot adta. Talán jó lett volna egy másik ifjúsági vezetővel együtt jönni. A dudálás vajon nem fogja felkelteni a drogdílerek érdeklődését, épp azokét, akiktől Jake óvni akart?

Végülis nem kaptam választ a kérdésemre. Ahogy közeledtem a házhoz, hunyorogva próbáltam kivenni a körvonalakat az alkonyi fényben. Jake alakja rajzolódott ki a sötét ég előtt, ahogy épp a levegőbe rúg egy labdát.

Letekertem az ablakot, karácsonyi dallamok áradtak a szabadba. Énekek a kis Jézus születéséről, Isten dicsőségéről a magasságban. Sorok, melyek az elérkezett szabadulásról szóltak – nekem, Jake-nek, a szomszédságnak, az egész világnak.

„Helló. Na mizu?” Ügyetlen kérdés, ismerve a körülményeket. Pár hónapja még börtönben volt az apja. Múlthéten meg túladagolta magát. Három nappal ezelőtt került a koporsóba.

Jake segített behurcolni a pizzát, amit a családnak hoztam. A heverőkön rokon nénik és bácsik ültek, a székek megrakva unokatesókkal, akik közül néhányan még valami ülőalkalmatosság után kutattak. Norma, Jake anyja, és még néhányan az asztal körül ültek. Sokan messziről jöttek: nagy távolságból érkezett, békességre vágyó, fáradt utazók. Az éhségüket lehet, hogy csillapítani fogja a pizza, de a fájdalmukat aligha. Nem fognak megvigasztalódni, míg rá nem lelnek arra, amit keresnek: egy fénysugárra szenvedésük sötétjében.

Komor emlékű nap – a televízió vibráló fénye a nappaliban – Norma kijelentése, hogy elköltözik az emlékekkel zsúfolt házból – Jake arról beszél, hogy más iskolakerületben fog ezentúl focizni – én meg imádkozom: Uram, kérlek, add, hogy meglássanak Téged.

Volt, amit át tudtam érezni a fájdalmukból. Én is kaptam élelmiszersegélyeket valamikor. Én is szőttem menekülési tervet az emlékek, a szenvedés elől. Én is álmodoztam arról, mi fog majd kiszabadítani a fájdalmas emlékek közül.

Talán neked is voltak ilyen álmaid. Gyötrődve kerested a felcsillanó fénysugarat a sötétben. Élt egy ember, aki beszámolhatott mérhetetlen boldogságáról, hogy elérkezett hozzá a várva-várt segítség.

Olvassunk bele Simeon bámulatos történetébe Lukács evangéliumában: „Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek”(Lk 2,25-32).

Simeon tudta, hogy a valódi segítség, a valódi szabadulás nem jöhet semmi mástól, csak Jézus Krisztustól.

Akkor ott, Jake-ék nappalijában állva én is tudtam. Mindegy, mennyi étel jut nekik, elköltöznek-e vagy sem, új iskolába megy Jake, vagy nem, Krisztus reménysége nélkül mindig valami másra fognak vágyni, más fényben fognak reménykedni, a teljesülés öröme nélkül. És ez igaz rám is, rád is. Simeon szenvedélye különleges volt: csak láthassa meg saját szemével a gyermek Krisztust, Isten megnyilvánuló dicsőségét!

Tudta, hogy Jézus születésével elérkezett a szabadulás mindenkinek, aki hisz Benne, és abban, amit elért kereszthalálával. Élete megvilágítja Isten szeretetét a kétségbeesett világ iránt.

Nekünk, akik hisszük, hogy Ő Isten Fia és a mi feltámadt Megváltónk, reményünk van az Istennel töltendő örök életre és békességre, meg örömre itt a földön. Most, mikor Jézus földre jövetelét ünnepeljük, fordítsuk figyelmünket valóban Őreá.

Ő a mi reménységünk kétségbeejtő helyzetekben. Örömteli fény, mely a legsötétebb körülmények között is világosságot jelent.

Jézus, egyedül Te vagy a remény, melyre a világnak szüksége van. Köszönöm, hogy a mennyből a földre jöttél, Királyból szolgává, Istenből csecsemővé lettél. Adj simeoni szenvedélyt, hogy megláthassalak, Ámen.