Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! (Lk 12,24)
New Brunswickban (Kanada) egy vadvilágról szóló konferencián voltam, ahol a tüzes torkú kolibriről hallottam. Ez a kicsi madár télen elrepül Dél-Amerikába, és minden tavasszal visszatér Észak-Amerikába, általában ugyanarra a helyre és ugyanahhoz az etetőhöz. A Mexikói-öböl fölött repülve az út körülbelül 500 mérföld. Csodálatos, hogy a kolibrinek van annyi életereje, hogy megtegye ezt az utat.
Megvigasztalt az a tudat, hogy ha Isten a legkisebb madárról így gondoskodik, és ad neki elég erőt a repüléshez, akkor nekem is fog adni erőt, ha bizalommal és hittel kérem. A sok aggódás helyett minden új napnak úgy nézhetek elébe, hogy tudom, van Megváltóm, aki életem minden helyzetében vigyáz rám. Bármilyen csapás következzen az életemben, fogok kapni elég erőt. Mivel Isten még a legkisebb madarat is értékesnek tartja, bízhatok benne, hogy rólam és családomról is gondoskodni fog.
Sóhaj: Urunk, köszönjük, hogy a madarakkal és virágokkal megajándékoztál bennünket, és örömöt szereztél nekünk. Segíts, hogy erőt meríthessünk tőled minden új nap kezdetén. Ámen.
Isten törődik minden teremtményével, akármilyen kicsi.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK