Egy szép napon kirándulni mentek az Örömhír klub tagjai. Busszal mentek egy darabon, majd az erdőben gyalog. Egy szép tisztásra érkeztek. Meguzsonnáztak a gyerekek, majd labdajátékot játszottak Kati néni vezetésével. Jó mulatság volt a labdázás, a gyerekek alaposan kifáradtak.

Gabi - egy kislány - lehasalt a földre, egy fűszállal egy morzsát cipelő hangyát terelgetett elgondolkodva.

- Imre bácsi, én ezt nem értem! Ha Isten olyan hatalmas Úr, miért kellet Jézusnak, az Ő Fiának erre a Földre jönni?

- Tudod, csak így tudott rajtunk segíteni. De hatalmas király sem találhatott volna jobb megoldást, hogy megmentsen minket. Ismered a mesét az indián kisfiúról és a hangyáról?

- Sohasem hallottam róla!

- Akkor figyelj, talán így jobban megérted, amit Jézus tett!

Taga egy indián kisfiú volt. Messze Észak-Amerikában élt egy indián rezervátumban, hatalmas erdő szélén. Nagyon szerette az erdőt! Jó barátságban volt minden állatával. Gyakran kószált a rengetegben. Figyelte az erdő hangjait, mozgását, mikor elfáradt a futkározásban. Legszívesebben egy hatalmas hangyaboly mellett pihent meg. Lehasalt melléje és nézte-nézte a szorgos hangyanép életét.

Egy napon, amikor éppen kedvenc megfigyelőhelyén kucorgott, ismerős hang ütötte meg a fülét. Hiszen ez vészjel! Ezzel szokták egymás tudtára adni, hogy ég az erdő!

Valóban, mintha máris érződött volna a füst kesernyés szaga, távolról, a túlsó hegyoldalról szállt fel. Taga tudta, hogy az erdőtűz milyen hamar terjed, ezért gyorsan menekülni kellett.

Az erdő állatai is tudták ezt! A szarvasok riadtan suhantak el. A vaddisznó családostul csörtetett át az avaron. A madáranyák vészjeleket adtak le fiókáiknak. A róka szájába vette apró kölykeit, menekítette őket biztosabb odúba.

- Meneküljetek! Meneküljetek, hangyák, mert porig ég a boly! Most még van időtök!

A hangyák azonban rá sem hederítettek. Végezték tovább szorgos munkájukat. A bábokat hozták a napra, mintha nem is fenyegetne veszély.

- Nem értitek? Hát jön a tűz! Rögtön végetek! Menekülni! Gyorsan! - A hangyák azonban nem értették. - Hogyan segítsek nektek, hiszen nem értitek a szavam? Én hatalmas óriás vagyok hozzátok képest. Ha szólok, azt hiszitek, hogy mennydörög. Mit tegyek? - A füst már közeledett. Utolsó lehetőség a menekülésre! - Hangyává kell lennem, hogy megértsétek, kicsivé, hogy a kicsikkel beszélni tudjak!

A mesében az indiánok ismertek egy fűszálat, amit ha az ember elrágott, kicsivé és naggyá is változhatott tőle, csak kívánni kellett. Taga talált egy ilyen füvet. Szempillantás alatt elrágta és hangyaméretűvé zsugorodott.

- Hangyapajtások! Nagy baj van, meneküljetek! Itt az erdőtűz!

- Erdőtűz? Hűha! Azonnal jelentem a parancsnokomnak! - el is rohant nyomban.Nem telt bele két perc, az egész boly katonás rendben kivonult a veszedelmes területről.

Taga újra rágicsált a fűből és ismét kisfiúvá vált. Még idejében hazajutott. Indiántársai közben elfojtották a tüzet. Mert hát a mesében ilyen egyszerű minden...

- Tudod, miért meséltem én ezt? - kérdezte Imre bácsi. - A mesebeli Tagának hangyává kellett válni, hogy megértsék a szavát!

- Igen - mondta Gabi - Jézusnak pedig emberré kellett lennie, hogy megérthessék az emberek az Ő szavát. Így tudott segíteni rajtunk. Kicsivé lett, mert mi kicsik vagyunk.

- Így van! És ez nem mese! Ez igaz!