Már nem is emlékezett rá, mikor vesztette el a munkáját. Már nem is tudta, mikor kezdett el inni elkeseredésében. Már nem is tudta, mikor aludt utoljára ágyban és mikor látott fürdőszobát. Úgy hívták csak, hogy az a lezüllött csavargó... Ha észrevette, hogy rosszallóan bámulják, amint a kemény padon fekszik, néha beszédet intézett a nézelődőkhöz. Kevesen ismerték fel, hogy Dosztojevszkijt idézte:
- Hát azt hiszitek, örömömben iszom? Hogy felderülök a pálinkától? Legfeljebb csak felmelegít egy kicsit. De eljön majd az a nap, az az utolsó. És törvénykezés lesz mindenki felett, kivétel nélkül.
Ott állnak majd a rendes emberek, a sikeres emberek, az alázatos és a kegyes emberek, az okos és az intelligens emberek.
És ha ők már mindnyájan előléptek, akkor azt mondja majd a mennyei bíró:
- Most ti gyertek! Ide, hozzám, ti nyomorultak! Képemre és hasonlatosságomra teremtettelek titeket is, és most úgy néztek ki, mint az állatok!
És akkor felmorajlanak majd a rendes emberek:
- Csak nem akarod ezeket is befogadni?!
És Ő azt fogja mondani:
- Befogadom őket, valamennyit. Befogadom őket, mert ti, akiket képemre és hasonlatosságomra teremtettem, közületek senki sem fogadott be egyet sem közülük!
És akkor felénk nyújtja majd kezét... és mi térdre esünk. Tócsákban áll majd a könny körülöttünk... és akkor majd megértünk mindent... és akkor majd megértetek ti is minket...
F. M. Dosztojevszkij nyomán
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK