Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.

Nehémiás 6:3

Beismerem: mindig az emberek kedvében akarok járni. Te is? Arra is rájöttem azonban, hogy van ennek egy másik oldala. Ha az emberek kedvében járok, akkor bizony csalódást is okozok nekik, ugyanis amíg a főnököm kedvében járok azzal, hogy késő estig dolgozom, az edzőteremben rám váró barátnőmnek csalódást okozok, mert kihagyom az aznapit. Amikor a barátnőid kedvéért csatlakozol egy rendszeres esti programhoz, a férjednek okozol csalódást azzal, hogy kihagyod a családi vacsorát. Látod? Minden egyes igen, amivel valaki kedvében jársz, egyben nemet is jelent valaki más számára.

Ha olyan vagy mint én, akkor ez a mások-kedvében-való-járás tőled is elrabolja a légzőzónádat, mert mindent egyedül akarsz megoldani. Vacsizok otthon egyedül, és akkor csak pár percet kések az esti csajos programról! 

Ahogy lassan befejezzük a légzőzónánkról, mozgásterünkről való beszélgetésünket, szeretnék megmutatni neked egy ószövetségi történetet — onnan is különösen egy igeverset, — amely az életem egy teljes szakaszát felforgatta. Jézus földre jöttét évszázadokkal megelőzően Jeruzsálem városát leigázták és szinte porig rombolták. A városfalak helyreállítása sürgős volt, a feladat felelőse pedig Nehémiás lett. Egy nap kapott egy meghívást — Nehémiás válasza pedig életem egyik meghatározó igeverse lett. Nehémiás azt mondta, „Nagy munkát végzek, ezért nem tudok lemenni. Miért hagynánk félbe a munkát, míg én lemegyek hozzátok?”

Amikor ezt az igeverset először olvastam, három kicsi gyermekemmel voltam otthon, a legnagyobbal akkor kezdtem az első osztályt (otthon), a férjem pedig egy gyülekezetet plántált. Egyszerűen nem tudtunk fellélegezni, nem volt egy cseppnyi légzőzónánk. Ennek ellenére nagyon nehezemre esett nemet mondani bármilyen felkérésre vagy adódó lehetőségre.

Nehémiás kijelentése azonban engedélyt adott arra, hogy fontossági sorrendet állítsak fel az életemben. Az anyaság jelentette számomra akkor a „nagy munkát”. Nem tudtam „lemenni”, hogy csatlakozzak a vezetőségi üléshez, vagy hogy tanítsak a női konferencián. Minden ilyen felkérésre kimondott igen egy komoly nem lett volna a családomban betöltött „nagy munkámra” nézve. 

Hölgyeim, feláldozhatjuk magunkat, az időnket, a pénzünket, akár teljes légzőzónánkat is, olyan mértékben, hogy már semmink nem marad, amit adhatnánk, és szeretteinknek is csak egy kis maradék jut. Ehelyett viszont azt mondom, állítsuk helyre a légzőzónánkat, s adjuk szeretteinknek a magunk legjavát. Minden egyébre pedig azt mondhatjuk, „Nagy munkát végzek, ezért nem tudok lemenni.”

Forrás: Sandra Stanley: Breathing Room (North Point Ministries)