„Az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat.” Ter 2,25

Milyen szoktál lenni, mikor először találkozol valakivel?

Ha hasonlítunk, akkor te is igyekszel kedvesnek, szeretetreméltónak, izgalmasnak, bölcsnek és gondoskodónak látszani – legjobb énedet mutatod.

Nem beszélsz arról, hogy reggel kiabáltál a gyerekekkel, hogy az autód belseje olyan, mintha egy tornádó haladt volna végig rajta, és hogy már megint valami nasival kezdted a reggelt.

Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr - (Jeremiás 29:13-14)

Nagyon szeretem a festményeket elnézegetni. Tulajdonképpen nem is nézegetni szoktam a képeket, hanem időt szánva rájuk, hosszasan szemlélni szeretem őket. Mert ezek az alkotások a mélyebb mondanivalójukat csak így fedik fel.

Egyik nap bekerekeztem egy tárlatra, ahol megpillantottam egyik kedvenc művészem festményét. Ez a festő arról híres, hogy szeret titkokat "elrejteni" az alkotásában.

Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Mk 6,50

Kilencéves kislányommal, Cameronnal néztük Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. Narnia-filmet. Átöleltem a vállát, és kicsit megszorítottam. A legfiatalabb szereplő, Lucy bátorsága, őszintesége Cameronra emlékeztetett, reméltem, ő is észrevette a hasonlóságot.

Egy adott ponton a filmben a télapó Lucyval beszélget, és arról faggatja, készen áll-e a háborúra, ami rövidesen ki fog törni Narniában.

„Az Úr így szólt Mózeshez: ’Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak.’” Kiv 14,15

Elővettem egy régi imanaplómat, és igen, ott volt, saját kézírásommal . Egy kérés, amiért éveken át imádkoztam.

Könnyeim elhomályosították a leírt szavakat.

Kibontakozóban volt a válasz imámra. Ez ugye jó hír? De alig öt perce még azon szorongtam, hogy túl nagy a feladat. Reggel, mint a vizsgálatvezetők szokták, nekiszegeztem a kérdést férjemnek:

Biztos vagy benne, hogy menni fog?

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Zsolt 133,1

Binu Samuel

Emlékszem, mikor a fiaim kicsik voltak, egy-egy nap inkább éreztem magam futballbírónak, mint anyának.

Általában a kicsi kezdte, ő hergelte a bátyját, de hát mint tudjuk, kettőn áll a vásár. Így hát, amikor azt láttam, hogy ennek nem lesz másképp vége, közbeléptem.

- Rendben, fiúk. Ami sok, az sok. Most pedig mondjátok utánam: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1).

Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.

(Jeremiás siralmai 3:24)

Időnként úgy futok Istenhez, mintha egy mennyei bevásárló központ lenne, ahol minden igényemet kielégítik.Változzon meg a családom. A munkahelyi problémám megoldódjon. Minden az én akaratom szerint történjen! Ahelyett hogy figyelmesen meghallgatnám az Úr csendes hangján elmondott akaratát, önző módon elkezdem kiabálni, hogy én mit akarok, mire vágyom, mit igényelek.

„Elcsendesítettem a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.” Zsolt 131,2

Egész jól indult a reggel – az első öt perc mindenképpen. Kávézni mentem Karen barátnőmmel, jól is voltam, míg meg nem kérdezte, hogy érzem magam. Mielőtt válaszolni tudtam volna, kitört belőlem a sírás.

Nem tudtam megmondani, mi bánt, valahogy semmi se volt rendben. Próbáltam összeszedni magam, de a könnyeim csak folytak, és végül Karen hazavitt.

"Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Róm 8,35"

Az ébresztőóra zölden villog a sötétben. Mintha beragadt volna 3 órára. Az álom elillan, hiába érzem kimerültnek magam.

Új projektbe kezdtem, ami nagyon nyomaszt, mert tudom, hogy elvéthetem. Valamit kihagyok, elfeledkezem fontos részletekről, hibázok, akadályozok másokat a folyamatban. Könnyen meglehet, hogy csalódást fogok okozni.

 “A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre!” ‭‭1Korinthus‬ ‭1:10‬ ‭

Szeretetben élni, amikor nem mindenben egyezünk csak papíron hangzik jól, igazából egyáltalán nem könnyű. Különbözőek vagyunk-különböző személyiséggel, világ látással, ízléssel. Sokszor küzdünk azzal, hogy jól ki tudjunk jönni egymással, főleg, ha nem szemtől szembe találkozunk.

Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője.

Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti.Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük. Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden nap!Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű!

"Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!"

(73. zsoltár, 26.vers)

Nem vagyok egy egyszerű eset. Az igazat megvallva, állandóan sóvárgok valami után. Annak ellenére, hogy megpróbálom az élet apró örömeit hálával fogadni, sokszor elbukom. Sokszor azon kapom magam, hogy elégedettlenségemben a következő dolog után epekedem, ahelyett, hogy a jelent megragadnám. Inkább Isten áldásait keresem, ahelyett, hogy magát Istent keresném.

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13,34-35

Mintha minden nap csapatszemlén vennénk részt. Te is, tudom. Személyesen, online, mobilképernyőn, az emberekkel való érintkezések nem érnek véget.

Kezdjük reggel. Az első, akivel találkozol, a házastársad vagy egy szobatárs. Aztán eléd kerül egy gyermek, aki reggelit kér.

„Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” Fil 1,6

„Készítek valami meséset”, közölte Maggie lányom egy esős délelőtt, ahogy elindult az alagsorba a kézműves alapanyagokhoz.

A hajtogatnivaló ruhák halma fölött biztató mosolyt villantottam nyolcéves gyermekem felé: „Nagyon jó. Mindjárt megyek, és megnézem.”

Később, mikor lementem hozzá, csak azt láttam, hogy hatalmas rumli veszi körül kreatív gyermekemet.

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Iz 64,7

Van-e most olyan része a szívednek, az életednek, ami romokban van?

Tudom, mennyire nehéz.

Elmesélhetnék neked egy szép keresztény történetet arról, hogyan szedhetjük fel a darabkákat, ragaszthatjuk össze őket, és hagyhatjuk, hogy Isten fénye átsugározzon a réseken. Valóban szép az a történet.

De mi van akkor, amikor nemcsak összetörik, hanem porrá zúzódik valami?

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”

Zsolt 16,8

Csak ültem a padlón, és sírtam. Nagyon el voltam keseredve.

- Ki fog ezentúl segíteni, Uram? – suttogtam.

Közeli barátnőm és asszisztensem az előbb jelentette be, hogy nem tud tovább a társam maradni a szolgálatban. Tőle független okokból már nem vállalhatja a közös munkánkat, úgy, ahogy eddig, többé már nem támaszkodhatom rá. Nem lesz már ott, hogy segítsen nekem.

Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. 

Mikeás 1:1

Olvasd el:

2Kórnikák 27:1-2  Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába.

„Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.” Zsolt 102,19

„Olcsó húsnak híg a leve!” – motyogtam magamban, ahogy az eltört elektromos fűkaszát tartottam. Ezeket eleve egyszer használatosra tervezik? Vagy a mi családunk nem alkalmas kerti szerszámok kezelésére?

Odamasíroztam a szeméttartályhoz, és nagy erővel belenyomtam a kaszát. Lesepertem magamról a fűszálakat, és beviharzottam a házba, zsörtölődve saját spórolós természetem miatt, ami arra késztetett, hogy a legolcsóbb modellt vegyem meg.

/Adja az Atya, hogy/ a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével. Ef 3,17b-18

Nem szeretek szenvedni. Semmilyen formában. Ez az idegenkedés a szenvedéstől oda vezethet, hogy óvatlanul utánanyúlok bárminek - vagy bárkinek -, ami enyhítheti lelkemben a fájdalmat.

„… igy beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!” Zsolt 91,2

Megfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam új otthonunk ajtaját. Visszhangzott a lelkesedés odabent, hangunk visszapattant az üres falakról. A költöztetők még nem érkeztek meg, így csak mi öten álldogáltunk az előtérben, és néztünk szembe a hellyel, ami hosszú időre életterünk lesz.

Sejtheted, mennyire meglepődtem, mikor tizennyolc hónap múlva félreérthetetlen jelzést éreztem, hogy Isten tovább akar küldeni onnan.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"

 Jeremiás siralmai 3:22-23

Az a csalódott sóhaj, amely elhagyta az ajkamat, amikor a neve felbukkant a telefonomon, meglepett. Ezt a sóhajt hamarosan a bűntudat követte,  mivel úgy éreztem inkább elmenekülök a csörgő telefonom elől, ahelyett, hogy felvenném.

Még rosszabbnak éreztem magam, amikor megnéztem az üzeneteimet, és hallottam az édes 83 éves szomszédom hangját, amelyben megerősítette a hívásának okát.

Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.

Nehémiás 6:3

Beismerem: mindig az emberek kedvében akarok járni. Te is? Arra is rájöttem azonban, hogy van ennek egy másik oldala. Ha az emberek kedvében járok, akkor bizony csalódást is okozok nekik, ugyanis amíg a főnököm kedvében járok azzal, hogy késő estig dolgozom, az edzőteremben rám váró barátnőmnek csalódást okozok, mert kihagyom az aznapit.

„ Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” 

Kolossé 3:13

A barátaim esküvője volt. Álmodozó, naiv énem előtt egy gyönyörű ceremónia képe lebegett – mindaddig, amíg az esküvői istentiszteletet végző lelkész elkezdett beszélni. 

Ekkor még egyedülálló voltam és egy közeli barátom, Steve is ott volt azon az esküvőn.

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

(János evangéliuma 13:34-35)

Nagyon erősen él bennem Jézusról egy kép. A leírása a Máté evangéliumának 8. fejezetében található: Jézus egész nap szolgált az emberek felé. Tanította a tömeget. Meggyógyította a leprást. Lelki gondozta az elveszettet.

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” Jak 1,2

Tavaly egész évben kínzott a rossz hangulat. Gyakran jutott eszembe a mondás: ha létezik szerencse, az csak balszerencse lehet. Egész évben morgolódtam.

Életem minden területén felütötte fejét a baj. Fontos kapcsolatok estek szét, álmok váltak köddé, szűkösek voltak az anyagi lehetőségeink, határidők csúsztak, és még a gyülekezeti szolgálatban is csalódások értek, sokat idegeskedtem.

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a fényességedhez.” Ézs 60,1-3

Ha te is olyan hírfüggő vagy, mint én, tisztában vagy a rengeteg rosszal a világban.

Imádkozz, és ne hagyd abba!

Sheila Walsh

Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Lk 18,1

38 éves voltam, mikor összeházasodtunk Barryvel. A korom miatt nagyon fontos volt, hogy mielőbb teherbe essem, de ahogy oly sokszor megesik ilyenkor, teltek a hónapok egymás után, és mindegyik újabb csalódást hozott.

Életemben most először vágytam arra, hogy gyermekem legyen.

Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek! Ha kitartóan végezzük munkánkat, akkor időben aratunk majd!

Galata 6:9

Mindannyian szeretnénk jó szokások rabjává válni. Ehelyett azonban inkább tovább szundizunk, elkésünk a munkából, késve érünk haza, kiabálunk a gyerekekkel, eszünk „csak még egy falatot” és iszunk „csak még egy pohárral”, lefekvéskor pedig megnézzük csak még egyszer az emailfiókunkat. 

Mégis, hogyan tudjuk megtörni ezeket a rossz szokásokat, hogy végre jókkal váltsuk ki őket?

„Ha jobbra vagy balra térnétek a helyes útról, a saját fületekkel halljátok majd a hangot, amely mögöttetek szól: „Ez az út. Ezen járjatok!” 

Ézsaiás 30:21 (Új világ fordítás)

Be kell vallanom a rohanás miatt sokszor visszautasítom Isten meghívásait. Valamelyik nap a gyülekezetben ahogy elsétáltam egy hölgy mellett, éreztem a csendes indítást a szívemben: Menj, köszönj neki! De én gyorsan elhessegettem a gondolatot. 

Másik nap egy árválkodó poharat láttam annak az étteremnek a parkolójában ahol épp ebédeltem.

„(Saul) elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.” ApCsel 13,22

Előfordul, hogy morcosan ébredek reggel. Minden kezdődik elölről. Bevásárolok, elkészítem, megeszik. Kimosom a ruhát, újra összekoszolják. Felseprek, egy óra múlva újra tele morzsával a padló.

„Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” Zsolt 16,11

A repülőtéren mellettem ülő asszony viselEtes műbőr hátizsákot tartott az ölében, ami láthatóan sok eseményt, történetet mesélhetne gazdája életéből. A nő lábán lévő kopott túrabakancs is több ezer mérföld megtételéről tanúskodott.

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” Zsid 4,16

Úgy érzem, állandóan túlhajszolt vagyok.

Rajtam a sok családi, munkahelyi, iskolai gond, anyagi problémák, kötelezettségek, és ezek sokszor mind együtt. A legnehezebb, hogy az ilyen időszakok elkerülhetetlenek, és nem tehetek mást, mint hogy töröm magam előre, remélve, hogy értelme van. De megtaláltam a módját, hogyan támaszkodhatom közben a kegyelemre.

„Eddig még nem kértetek semmit nevemben. Kérjetek, és kapni fogtok, hogy örömötök teljes legyen.” (Lásd János 16,24)

Isten szívesen ad fiának, lányának, azoknak, akik bizalmukat belé vetik. Különösen is kedvesek neki azok, akik a hit nevében mernek...!

Biztos gondoltál már mindarra, amit megtehetnél, ha nem ismernél korlátokat:

Kiadnád ezt az albumot, vagy megírnád ezt a könyvet,

megnyitnád ezt az árvaházat,

megkérnéd a kezét...

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"

(János 7:37-38)

Sokszor nehéz békében élni egymással. Egyik dolog, mely oly megnehezíti a békés együttélést, az az, hogy szeretjük a gondolatainkat, hitünket, érzéseinket rávetíteni a másik emberre.

„S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak.”

Kol 3,15

Édesapám sajátos filozófiával szemlélte az életet, amikor gondjaink voltak. Karját összefonta a mellén, és viccesnek szánt hangsúllyal ezt mondta: „Sohasem lesz nyugtunk, míg nyugodni nem térünk.”

Tudom, mire gondolt. Az élet nehéz.

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Épp utat csinálok a pusztában, és a sivatagban folyókat fakasztok.” Iz 43,18-19

„Most az egyszer tényleg túlléptem a határt”- vallotta be sírva, remegő ajakkal Melany. Átkaroltam a vállát, és közelebb húztam magamhoz.

„Anya sosem bocsátja meg” – szipogta.

„Édesanyád biztos kiborul, de szeret téged” – bizonygattam.

„Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy az Isten, aki lát!«” Ter 16,13a

Hazafelé tartottam kocsival az áruházból, mikor megláttam. Két szutykos, olvadó hókupac között állt egy forgalmas kereszteződés sarkánál.

A kezében tartott kartontábla felirata tette közhírré elkeseredését, s a felfirkált szavakat olvasva összeszorult a gyomrom a szánalomtól.

Nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis, ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, az örökké megmarad. 

2 Korintus 4.18

A vacsora parti remek volt, az egyenlet probléma csak én voltam. 

Ahelyett, hogy élveztem volna az estét, az asztal körül zajló beszélgetést, máshol jártak a gondolataim. Mit mondjak legközelebb?

„Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.”

Zsolt 145,8

Mi gyerekek hamar észrevettük, ha apa haragudott. Beharapta az alsó ajkát, két keze lassan ökölbe szorult. Mint a villám rohantunk ki a hátsó ajtón mind az öten, s ott bóklásztunk több hektárnyi erdős telkünkön, míg elmúlt a vihar.

Sajnos, gyakran nem voltunk elég gyorsak.

Évekkel később tehát, mikor hívő lettem, nem tudtam mit kezdeni a kedves, szerető mennyei Atya képével.

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.  

(Filippi 1:6)

Isten nem halott és még nem készült el! Lehet, hogy úgy érzed, az életed olyan, mint egy befejezetlen festmény - egy nagy katyvasz, tele hiányos részekkel. Isten szeretné, ha tudnád, hogy noha nem látod, Ő mégis munkálkodik. 

Kreatív és briliáns munkát végez életedben és szeretteid életében is. Csak azért, mert nem látod a végterméket, nem jelenti azt, hogy nem lesz mestermű. 

A Filippi 1:6 pont Isten befejezetlen munkáját említi és biztat, hogy legyünk biztosak abban, hogy Ő, aki elkezdte a jó munkát, be is fogja fejezni.

"Ó, mennyire szeretett volna velük beszélni, figyelmeztetni őket a rájuk leselkedő sok-sok veszélyre, és meggyőzni őket, hogy otthon mindent meglelhetnek, amit máshol keresnek! Mennyire szerette volna atyai tekintélyével visszatartani és szorosan átölelni őket, hogy ne essen bajuk!

Ám szeretete túl nagy ahhoz, hogy mindezt meg is tegye. Nem erőltethet, nem korlátozhat, nem sürgethet, nem tarthat vissza.

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Jer 1,5a

„Milyen Istentől ihletett álmokat dédelgettek a lelketekben?”

Gyülekezetünk nőtagjai számára rendezték az eseményt, melyen én vezettem egy kiscsoportos beszélgetést. Hangosan felolvastam a kérdést, majd várakozva mosolyogtam a körülöttem ülő hölgyekre.

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Mt 5,48

Gimis fényképek néha szembesítenek akkori idétlen önmagunkkal. Egyik hajdani osztálytársam feltett nemrég egy osztálykiránduláson készült csoportképet rólunk, s ahogy megláttam magam, vihognom kellett, de szégyenkeztem is.

Ott álltam a többiekkel a múzeum lépcsőjén, harcias pózban, mint Charlie angyalai, lobogó hajjal, kidüllesztett csípővel, mintha enyém lenne a világ.

„Jó dolog az Urat dicsérni … Tetteid, Uram örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok.” Zsolt 92,1.5

Úgy féléve feltűnt, hogy az otthoni hangulat már nem a régi. Valahogy semmivel sem voltunk elégedettek, mindenki negatív volt, tele elvárásokkal a többiek iránt. Öröm helyett panasz, elégedettség helyett nyafogás. Egymással is türelmetlenek voltunk.

Egy nap elegem lett. „Ennek véget kell vetni!”

AZ Úr mintha a „dicsér” szót súgta volna a szívembe, rámutatott, hogy hiányzik otthonunkból, az életünkből a hálaadás, az Isten-dicséret.

                                                                                                                                                                                                       A mindent megoldani akaró énem nyugtalan.

Bárcsak lenne egy varázspálcám, vagy megtalálnám a megfelelő szavakat, hogy rendet tegyek ebben a káoszban. Hallgatva mások beszélgetéseit, azt látom, hogy nagyon sokan így éreznek:

"Ha ezt tennénk ...

                                                                                           Ne aggódjatok semmi miatt! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek!

Nem tudom mit kezdjek az életemmel—és kifutok az időből, hogy kitaláljam. Mi van akkor, ha soha nem találom meg? Mindig boldogtalan és üres leszek? Soha nem fogom elérni a célomat?

„A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.” 

2 Kor 4,17-18

Hogy kiszabaduljunk Dél-Florida brutális nyári hőségéből, elindult a család a gyönyörűséges észak-karolinai hegyek felé.

„De az Úr így szólt Mózeshez: ’Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.’”

Egész éjjel alig aludtam, aggodalmaimat csak felnagyította a sötétség. Amint az első napsugarak betekintettek az ablakon, imádkozni kezdtem. Kiöntöttem Istennek a szívemet, a lába elé tettem mindent, ami foglalkoztatott.

Imádságomban felfigyeltem valamiféle ismétlődésre.

„Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.” Ef 4,30

Hát nem remek lenne, ha Isten azonnal válaszolna, mikor kérünk vagy kérdezünk tőle valamit?

Gondolj bele: mindig pontos iránymutatást, biztos eligazítást kapnál. Minden helyzetben pontosan tudnád, mit kell tenned. Vége a tétovázásnak, a kísérletezgetésnek.

„Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez.” Zsolt 42,8

Hogy történhetett meg? Mit kellett volna tennem, hogy megakadályozzam? Egyik gyermekem olyan döntést hozott, amitől pattanásig feszültek az idegeim.

Újabb álmatlan éjszaka következik. Az agyam nem fog tudni leállni. Napközben egész jól elvoltam, igyekeztem elmémmel és szívemmel is Isten ígéretére koncentrálni, hogy mindent javunkra fordít.

„ A királyt elkápráztatta szépséged…” Zsolt 45,12

Együtt táncoltunk fiaimmal harsogó zene mellett a konyhában, miközben szépen elraktuk az edényeket. Otthonunk szentélye az egyetlen hely, ahol táncolni tudok az utóbbi időben anélkül, hogy zavarba hoznám őket – ami persze nem akadályoz meg abban, hogy a kocsiban is ritmusra mozogjak egy-egy jó szám hallatán. Különben is, ma mindenütt táncra perdülnék, mert táncos kedvemben vagyok.

Hogy miért?

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak” 

(Jób 5:18)

Egész életünk változások folyamata. Csupán azt a kérdést kell feltennünk, hogy ez a változás pozitív vagy negatív módon befolyásolta az életünket. Alkalmanként az élet, hoz olyan fordulatokat, amelyben nem találjuk saját személyiségünket, néha el is veszítjük önmagunkat és eltávolodunk arról az útról amelyet Isten rendelt ki nekünk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tévútra merészkedtünk, sokkal inkább arról van szó, hogy szembesülünk milyen lett volna más életben élni, más életben folytatni tovább.

„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,38

Egyik nap a múlt héten elfogyott itthon a tej, így hát mind az öten elindultunk a boltba. Bár az idő szorított, igyekeztem a legtöbbet kihozni a kirándulásból, a tejen kívül még egy-két dolgot be akartam szerezni. Az üzletben szétváltunk: a férjem toalettpapírért ment, nagyobbik lányunk kenyérért, a középső gyümölcsért állt sorba, a legkisebb pedig, Grace, velem jött a hűtőpulthoz tejért.

                                                                                         „Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mond a nyelv.” Péld 16,1

„Én is szeretnék szövegkönyvet kapni”, vallotta be kislányom, mialatt a színházterem bejáratánál álltunk, és néztük a gyerekek színpadig kígyózó sorát.

Vándortársulat érkezett a városunkba, és a helybéli gyerekeket kérték fel, hogy segítsenek egy musical színrevitelében.

 „ … Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: ’Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni’.” 1Sám 9,5

Aggódtál már a gyermekedért? Hát persze, én is.

Amikor legnagyobb gyermekem, Ethan, elsős lett, egy nagy állami iskolába került, ahova több mint ezer gyermek járt. Féltettem a sok ismeretlen dologtól. Mi lesz, ha olyasmit tanítanak neki, amivel nem értek egyet? Mi lesz, ha rosszat les el valamelyik barátjától?

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103,2

Néha nagyon nehéz elfogadni, hogy Isten a megpróbáltatásainkon keresztül is a cél felé vezet. Nehéz túlnézni a jelen körülményeken egy olyan jövőbe, ami számunkra még nem valóság. De Istent nem zárja korlátok közé az idő. Őt nem a pillanatnyi körülmények irányítják. Attól, hogy mi nem látunk túl korlátolt távlatainkon, higgyük el, hogy ezek nem akadályozzák Őt céljai véghezvitelében.

“Azon a napon ezt fogjátok mondani: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára nagy tetteit a nemzeteknek! Emlékeztessétek őket, hogy magasztos az ő neve!”

‭‭Ézsaiás‬ ‭12:4‬ ‭RÚF‬‬

Mivel Isten megerősített minket és megtöltötte az életünket örömmel és békével, az Ő dicséretének túl kellene áradnia a szívünkben. Mi vagyunk az élő és lélegző bizonyítékai annak, hogy Isten csodálatos és jó.

A mai napon vajon túlárad benned a hála?

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.”

Péld 16,3

Szokásaink rabjai vagyunk. Akár hasznosak azok a szokások, akár újra meg újra megbánjuk, napról napra megismételjük őket.

- Rágyújtunk, pedig tegnap döntöttük el, hogy abbahagyjuk a dohányzást.

- Megesszük a sütit, pedig újévi elhatározásaink közt szerepelt, hogy le akarunk fogyni.

- Órákig ülünk a TV előtt hetente több estén át, pedig azokat becsüljük jobban, akik többet sétálnak, többet olvasnak, s mi is olyanok szeretnénk lenni.

„Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” Fil 2,4

Egy kiscsoport tizenéves fiatallal ültem a templomkert gyepén, jól esett a napsugarak meleg simogatása. Szünetet tartottunk a közös játékban, hűsítőt kortyolgattunk, beszélgettünk. Egyik lány nemrég tért haza missziós útjáról egy fejlődő országban, alig vártam, hogy beszámoljon tapasztalatairól.

„Nos, Renee, mesélj, milyen volt- kértem. - Mi az az egy dolog, ami legtöbbször eszedbe jut?”

Olyasmire számítottam, hogy majd egy kisgyermek édes mosolyát említi, ami megmelengette a szívét, vagy egy istentiszteletet, min rész vett, s ami nagyon különbözött a miénktől.

„Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” 2Krón 20,12b

Hajnali 5. Teljesen éber vagyok. Körbe-körbe vágtáznak agyamban a gondolatok. Mellkasomat szorítja az aggodalom.

Édesanyámnak nemrég agyvérzése volt, gondolataim ekörül kavarognak. Meddig lesz kórházban? Meddig tart a rehabilitáció? Apa hogy fogja bírni? Ki vigyáz a fiúkra, amíg a férjem a munkahelyén van, én meg a szüleimnek segítek? Olyan helyzetben találtuk magunkat, amiben még nem voltunk, olyan kérdésekkel szembesülünk, amikre nem tudjuk a választ.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” Ézs 43,1-2

Összegömbölyödtem a takaró alatt, és rám tört a rettegés. A férjem nem volt itthon, mert a munkája elszólította a városból, és én nem mertem elaludni.

„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” Ter 1,27

Tíz évvel ezelőtt nagyon komolyan elhatároztam, hogy nem fogom szeretni azokat az embereket, akik másak, mint én.

Nemrég költöztem egy számomra új nagyvárosba, és olyan mértékű nyílt, előítéletes magatartást tapasztaltam meg, amilyet még soha. Belefáradtam, hogy ha bemegyek egy vendéglátóhelyre, még azok se fogadnak szívesen, akiknek pedig ez lenne a dolguk a bejáratnál.

„Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” 

Róm 5,8

Hogy tehette ezt velem?

Pörögtek a gondolatok a fejemben, ránéztem az órára, éjjel 1:25 volt. Legközelebb 2:15. Átfordultam, hogy ne világítson rám a számok piros fénye, és reméltem, hogy vissza tudok aludni, mielőtt az ébresztőóra megszólal. De a gondolataim nem hagytak nyugton.

Napközben megtudtam valamit a fiamról, és volt egy nagy vitánk emiatt.