Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak” 

(Jób 5:18)

Egész életünk változások folyamata. Csupán azt a kérdést kell feltennünk, hogy ez a változás pozitív vagy negatív módon befolyásolta az életünket. Alkalmanként az élet, hoz olyan fordulatokat, amelyben nem találjuk saját személyiségünket, néha el is veszítjük önmagunkat és eltávolodunk arról az útról amelyet Isten rendelt ki nekünk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tévútra merészkedtünk, sokkal inkább arról van szó, hogy szembesülünk milyen lett volna más életben élni, más életben folytatni tovább.

Vannak helyzetek, amikor Isten úgy dönt ideje változni, és akkor kicsit mélyebben nyúl bele az ember életébe.

Ezekben a helyzetekben döntéseket kell hozni és aztán szembe nézni a döntésünknek a következményével is.

Az én életemben ez a fajta Isteni változási folyamat egy évet vett igénybe.(Persze Isten napról napra formál) Sokat harcoltam önmagammal a kétségeimmel a kérdéseimmel és az érzéseimmel. Egy ponton döntenem kellett: maradok e a jól megszokott, szeretett helyen a biztonságot adó falak között, vagy megnézem milyen a világ „odakint”.

Döntésemet több tényező is befolyásolta, de utólag rá kellett jönnöm, menekültem az igazság elől és a szeretet elől. Minden képen ki akartam lépni a megszokott kerékvágásból, megtapasztalni valami izgalmasat ujjat és feledhetetlent. Abban a tudatban, hogy amikor vissza jövök minden ugyanúgy fog majd folytatódni ha eltelik ez az egy év.

Az elmúlt évben rengeteg helyen jártam, rengeteg embert megismertem akik teljesen más világban éltek mint és amit eddig tapasztaltam. Viszont itt nem az élményimről akarok írni, hanem hogy sok fájdalom közepette mit akart tanítani nekem Isten, amit ha nem megyek el akkor sosem tapasztalok meg. Tapasztalatokban, örömben, rácsodálkozásokon, megélt pici csodákon keresztül az egészen fájdalmas hétköznapokon át ívelő évet tudhatok magam mögött.

A változás sok esetben fájdalmas dolog, nem volt ez másképp az én életemben sem. Voltak pillanatok amikor minden rendben ment és úgy éreztem jól döntöttem. Voltak pillanatok amikor keservesen bántam, és fájt napról napra szembe nézni a döntéseim következményével.

Ahogyan teltek a hónapok egyre tisztábban láttam mennyire elveszett ember vagyok Isten vezetése nélkül. Megtapasztaltam milyen amikor az ember életében a legnagyobb öröm a legfájdalmasabb döntéssé válik,ilyenkor rajzolódik ki Isten keze az életünkben. Ezekben a helyzetekben marad rajtunk Isten lenyomata, amely után visszavonhatatlanul változunk.

Ahogyan teltek a hónapok egyre homályosabban láttam, nem csak Isten tervét, vezetését hanem önmagamat is. Ekkor kezdődött a magammal való harc. Nem tudtam elengedni egy olyan élethelyzetet, amely egyáltalán nem szolgálta az épülésemet, megrekedtem és tehetetlennek éreztem magam. Nem voltam képes a tisztán látásra és arra, hogy véget tudjak vetni egy olyan kapcsolatnak amely sosem szolgálta az épülésemet és az idő múlásával egyre bántalmazóbbá és fájdalmasabbá vált.

Mindezek a harcok közepette az idő végezte a dolgát és haladt a maga csodálatos módján. Eljött az új tanév, a kényelmes falak közzé kissé félve tettem be a lábam , de hamar megtapasztaltam, hogy itthon vagyok, és eljött a regenerálódás ideje.

Minden nap megtapasztalom Isten áldott gondviselését, úgy érzem, mintha Isten öntözné a lelkem.

Változtam, sokkal intenzívebben élem meg az érzéseimet, azt aki vagyok, és akivé még Isten formálni fog.

Rájöttem,hogy az a szeretet amely a legmélyebb sebet okozta nekünk arra is képes, hogy bekötözzön és meg is gyógyítson minket.

Tóth Henriett