Emberek a kereszt alatt

 

 

 

Tanítványok

 

Fogadkozók, csalatkozók,

 

Botránkozók, húzódozók.

 

Nem ezt várták.

 

S mikor látták

 

Jézust ellenség kezében,

 

Nem maradtak közelében…

 

Ámde Jézus kakasszóra

 

Ránézett egy tagadóra.

 

Így fakadt fel igaz bánat –

 

Lett a válasz: bűnbocsánat!

 

 

 

Papok, papok

De ravaszok!

 

Arcuk sértett, szemük forog.

 

Azt gondolják:

 

Ők a szentek.

 

S most a Szentnek

 

Nekimentek.

 

Nem bírják az igazságot,

 

Külső-belső tisztaságot.

 

Míg áldoztak, prédikáltak,

 

Árulóra lestek-vártak.

 

Kezükben a Bibliával

 

Játszanak Isten Fiával.

 

 

 

Pilátus

 

Ítélkező, jog-ismerő,

 

Élet-halál most rajta áll.

 

Az életet, jaj, nem meri

 

Pártolni! Ha követeli

 

A vad tömeg, ő mos kezet,

 

Aláírja a levelet: Megölhető.

 

Menti magát.

 

Elveszti az Élet Urát.

 

 

 

A vitézek

Ők szegények nagy legények.

 

Gúnyra bátrak és vitézek.

 

Ó, ha tudnák, hogy kezükben

 

Ég Ura áll embertestben,

 

Hogy esnének arcra, térdre!

 

Ó, bűnvakság szörnyűsége!

 

 

 

A tömeg

Zúg a tömeg:- Feszítsd, öljed!

 

Ne kíméljed! Csak gyötörjed!

 

Kellet addig, amíg adott

 

Egészséget, jó falatot.

 

De ha jön a kereszthalál,

 

A tömegnek nem imponál.

 

Lesz belőle látványosság,

 

Gyilkosoknak tor, mulatság.

 

Káromlások és szidalmak

 

Mind Őt érik, mind ráhullnak!

 

 

 

 

 

Júdás

 

Pénzre vágyott.

 

Most elérte.

 

Mit nyert véle?

 

Mintha átkos lánggal égne

 

Mind a harminc ezüstpénze –

 

Jézus bére! Nem bír véle.

 

Szórja a templom kövére.

 

Szörnyű halál lesz a vége.

 

Ítéletes Jézus vére,

 

Közelsége…

 

 

 

A megtérők

Mind férfiak, mind erősek,

 

Mind okosak, de szegények.

 

Szegények és elesettek.

 

De némelyek feleszmélnek.

 

Őrá néznek, s újra élnek.

 

- Emlékezzél – szól egy fogoly,

 

Amikor majd uralkodol,

 

Hogy ott legyek… Jézus felel:

 

Bizony, még ma velem leszel!

 

Halálkínok fájdalmára

 

Ráömlik a menny sugára.

 

És felkiált egy katona:

 

Ez az ember Isten Fia!

 

Nem számít a közvélemény,

 

Térdre hull a kereszt tövén.

 

 

 

Az együttérzők

Mikor minden csepp vér kifoly’

 

Elvérzik a három fogoly.

 

Akkor József s Nikodémus

 

Előállnak: ez a Jézus

 

A mi halottunk. Elvisszük Őt!

 

És majd látják, hogy a temetőt

 

Nem érte még soha-soha

 

Ilyen drága, dicső csoda,

 

Amikor majd harmadnap reggelen,

 

Amikor az Úr megjelen.

 

Nem véresen, nem gyászosan,

 

De győztesen, hatalmasan!

 

 

 

Vallomás

 

Emberek a kereszt alatt…

 

Közöttük látom magamat.

 

S míg bírák, papok, vitézek,

 

A tömegek, ifjak, vének

 

Egyre zúgnak és ítélnek,

 

Én az Úrtól egyet kérek:

 

Csendesíts el,

 

S élő hittel

 

Taníts látnom keresztedet,

 

Segíts vinnem keresztemet

 

Csendes szívvel,

 

Élő hittel

 

Vallhassalak itt Tégedet,

 

Elérjem örökségemet! Ámen