„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
1Ján. 5:4.
Az egyik legnehezebben kialakuló jellemző két ember között a bizalom. Sajnos mára egyre kevésbé bízunk meg egymásban feltétel nélkül. Mindig van valamilyen fenntartásunk vagy, legalábbis mindig van egy jó indokunk a bizalmatlanságra. Nagyban befolyásolja még ezt az a megbocsátás kérdése. Meg tudsz-e bízni valakiben, aki már legalább egyszer tévedett, hibát követett el?
Leginkább bélyeget teszünk rájuk. A középiskolában nem voltam valami élen járó tanuló. Sőt... de 11. osztályban elkezdtem nagyon belehúzni, mert tudtam, hogyha nem lesznek jobbak az eredményeim, a főiskolai álmaim egy-kettőre elúsznak. Úgyhogy belevetettem magam a tanulásba, minden reggel négykor keltem, hogy behozzam a lemaradásomat.
Az egyszerű magolás kevés lett volna, mert legalább egy teljes évvel le voltam maradva. Elővettem a régi füzeteket, könyveket és elkezdtem felépíteni a jobb jegyeket.
De sajnos nem értem el a kellő változást. Legalábbis amiből fontos lett volna nem. Történelemből és magyarból. Akármilyen dolgozatot írtunk hármasnál jobb jegyet nem kaptam.
Egyszer azt mondta az egyik tanárnő: „akármit csinálhatsz, akkor sem fogsz hármasnál jobb jegyet kapni.” Nem volt más választás, iskolát kellett váltsak.
A bizalom, a hit, átível az egész világon és győzelemre vezet, mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot.
A bizalom a félelem ellentéte, amely büntetést és gyötrelmet lát maga előtt. A bizalom perspektívája azonban, Krisztusra az engesztelő áldozatra, a világ megváltójára mutat.
Ezért is kell látnunk azt, hogy nem a mi „nagy”, „mély”, vagy „forró” hitünk vívja ki a győzelmet, hanem egyedül Jézus Krisztus, mert az által diadalmasodunk mi, aki minket szeretett: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róm. 8,37)
Kapcsolódó hírek:
Bizalom és reménység
Eljön a nap...
Krisztusban beteljesedve
Hiszek az életben