Este van, várunk. Valaki jön, egyedül, de nem üres kézzel. Többet hoz, mint bárki hozhatna, többeket vonz ,mint bárki vonzhatna. Most még csak mi vagyunk, egyedül.

Várunk egy jövőt, remélünk egy napot, egy utat, melyen elindulhatunk, mely az életbe visz.

Nem tudjuk, mikor jön, de tudjuk, hogy miért. Értünk jön, minket akar. Teljes odaadásunkat, ráhagyatkozásunkat, életünket akarja.

Érte mindent el kell hagynunk és Ő a mindent adja nekünk.

Csodákat tesz majd, tanít, talán velünk is csodát tesz.

Megszólít, megérinti lelkünket és meggyógyít. De vajon meghalljuk-e majd, ha hív, látjuk-e majd, ha köztünk jár, érezzük-e, ha megérint?

Akarjuk-e igazán Őt és készek vagyunk fogadni?

Talán nem is vagyok felkészülve, talán nem is vagyok hozzá elég jó, elég tiszta. Mit mondok majd neki, ha ideér hozzám, az én hajlékomba? Nem, nem vagyok rá méltó, de csak egy szóval mondaná... Ha csak egy szóval is szólna hozzám, biztos megváltozna minden!

Jön, már hallom! Lépései egyre kopognak az utcák kövén. Még nem látom Őt, alakját, de biztos Ő az! Nem áll meg a kirakatok előtt, nem tér be a színházba sem, határozottan jön.

Lépései elnyomják az autók zaját, a gyárak is halkabban zúgnak.

A kórházakban fáradt arcok néznek ki az ablakon, ráncos kezek fogják meg a kilincseket: „Uram, te vagy az? Ó, messze vagy még, nem látlak jól!"

A kartonviskók megremegnek az esti szélben, gyerekek húzzák magukra lyukas takaróikat: „Édesanyám, ki az, akitől elmúlik a hideg, a tél? Azt mondtad nemsokára eljön!"

Megfáradt katonák törlik meg homlokukat a táborban és néznek az égre: „Mikor lesz már béke? Hozd el nekünk a háborúskodás végét!"

Gyertya gyúl az éjszakában, fénye erősebb az utcák fényénél, elnyomja a reklámok izzóit. Úgy látom a kórházban gyújtottak gyertyát, de milyen erős a fénye... Vagy talán a nyomortelep gyertyája ez?

A frontvonalak gyúltak fel újra?

Egy szál gyertya fénye, és milyen erős! Lehet, hogy Ő gyújtotta meg ezt a gyertyát, hogy lássa az utat, lásson minket. Vagy mi gyújtottuk, hogy meglássuk Őt? Biztos, hogy jön! Figyelj, most nem aludhatunk el! Hallod lépteit? Én hallom Uram, hogy jössz!ÁMEN