Vermesre a 13. század második felétől telepedtek le a szász telepesek. A falu első írásos említése az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben történt Vermus néven, amikor Jakab nevű papja késedelmes fizetés miatt intést kapott, és 1333-ban 1 fertó ezüstöt fizetett. 1439-ben Vermes, 1441-ben Wermes néven szerepelt az oklevelekben.

A jelenleg is látható, torony nélküli templom szószéke 1497-ben készült, maga az épület is elkészülhetett erre az időpontra. A reformáció után a templom gyülekezete áttért a lutheránus vallásra. 1553-ban egy forrásban a falu Thoma nevű plébánosának házát említették.

1570-ben az iskolamester és a harangozó között pereskedés folyt, a perben egy toronyépületet is említettek, amely valószínűleg a harangtorony lehetett. A harangtorony és a templom reneszánsz stílusú kapuzatai az 1550-es években készülhettek. A templomot 1579-ben védőfallal vették körül. 

A 17. század eleji Basta-féle pusztítás következményeként Vermes elnéptelenedett, 1642-ben egy összeírásban még mindig az szerepelt, hogy a településnek nincs egyetlen lakosa sem, míg 1695-ben csak 8 adófizetője volt. 1700 körül a faluban alig laktak szászok, a lakosság legnagyobb része görög-katolikus vallású román volt. A 18. század közepére erősödött meg újra a szász közösség.

1775-ben az evangélikus templom belsejének radikális átalakítására került sor: a hajó régi boltozatát csehsüvegboltozatra cserélték, és gazdagon díszített rokokó belső teret alakítottak ki, amely a templom gótikus külsejével éles kontrasztban áll.

1852-ben javítást végeztek a templomon, majd 1854-ben nagy tűzvész pusztított a faluban, de a templom, a papilak és az iskola nem égtek le. 1871-ben a templomot újrafödték, ez alkalommal készültek el a nyugati és a déli kapuzat előtti portikuszok, valamint a templom belsejében az északi és nyugati karzat. A templomon 1923-ban, majd 1942-ben is végeztek javításokat, de pontosan nem tudjuk, hogy mire terjedtek ki ezek a munkálatok.

A templomnak tehát három nagyobb építési fázisa volt: a 15. században épült egy gótikus, torony nélküli teremtemplom. Ennek belsejét 1775-ben rokokó stílusban átalakították, majd a 19. század végén megépítették a nyugati és déli portikuszokat, valamint a karzatokat.

 1850-től 1941-ig a falu lakossági összetételében az evangélikusok voltak többségben, azonban a környékbeli falvak lakosságához hasonlóan 1944-ben a szászok elhagyták Vermest. Ekkor az ortodox egyházra hagyták a templom használati jogát. Az ortodox egyház az 1970-es években teljesen kisajátította a templomot, amely jelenleg berendezéseitől megfosztva, omlásveszélyes állapotban található.

A műemlék leírása

A falu nyugati részén lévő domb tetején áll a templom, amelyet erődfal vesz körül. A templom déli oldalán a falgyűrű vonalán felépített  iskola épülete fekszik.

A teremtemplom egy négy boltszakaszos hajóból és egy nyújtott, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyből áll. A hajó északi oldalán négy támpillér, a déli oldalon öt, míg a szentély körül szintén öt támpillér található. A lépcsős pilléreket kőből faragott esővetővel látták el, asszimetrikus elosztásuk arról árulkodik, hogy a hajó északi oldalához egykor egy építmény (valószínűleg kápolna) csatlakozott.

A templom hajóját nyugati oromfalas nyeregtető, a szentélyt alacsonyabb kontyolttető fedi. A harangtorony a szentély végétől pár méterre helyezkedik el, egykor a torony alján keresztül lehetett a templomhoz vezető bejárat.

A templom nyugati homlokzatán helyezkedik el a főbejárat. A homlokzat két sarkára egy-egy átlós támpillért állítottak. A felfutó falazat különböző méretű kövekből áll, csak a háromszög oromzat készült téglából, ami utalhat arra a 19. századi újrafedésre. A timpanonnal záródó bejárati portikuszt téglából építették 1871-ben. A főbejárat kapuzatának szemöldökköve hiányzik, csupán a kapu két szárkövén látható a befele forduló jellegzetesen reneszánsz profil. Hasonló kialakítású reneszánsz kapuzat látható a törpényi és a szászszentgyörgyi templomokban, amelyek a 16. század második felében készülhettek.

A főhomlokzaton a portikusz felett egy közepes méretű, csúcsíves záródású, egyszerű mérművel díszített késő gótikus ablak helyezkedik el. A csúcsíves ablak felett, a timpanon közepén egy késői körablak kapott helyet. A csúcsíves ablak orommezejének kialakítása visszaköszön a déli homlokzat három ablakán is. A kisméretű körablaknak nincs gótikus faragott kerete, téglából falazták körül. Hasonló homlokzati kialakítással rendelkeznek a lekencei és sajómagyarósi templomok.

A hajó északi oldalához állított támpillérek nem egyenlő távolságokra helyezkednek el egymástól. A szentély északi falának felső részén egy négyzetes nyílás vezet a szentély tetőterébe. A hajó északi külső falán, a keletről számított első boltszakaszban egy karcsú későgótikus gyámkő látható, amelyről három borda indult. A boltszakaszhoz rendelt két támpillért a többi pillértől eltérően nagyrészt téglából falazták fel, ez utólagos építést jelez. E két információ alapján feltételezhető, hogy a fal ezen részéhez egykor egy kápolna csatlakozott. A szentély északi oldalára szintén egy későbbi, téglák felhasználásával épített támpillér csatlakozik, a szentély északi falának belső oldalán pedig látható a sekrestyeajtó. Így levonhatjuk azt a következtetést, hogy a sekrestye egykor a szentély északi oldalán helyezkedett el.

A szentélyzáródás három falán különböző beavatkozások nyomai látszanak. Északról kelet fele haladva az első oldalon nem látszanak ablak nyomai. A keleti oldalon két befalazott körablak rajzolódik ki egymás felett. Az alsó körablak átmérője kisebb, mint a felette lévőé. A szentélyzáródás harmadik oldalán egy befalazott ablak nyomai, valamint sárga, piros és bordó festéknyomok fedezhetőek fel. A déli oldalon kirajzolódik a szentély két boltszakaszának szerkezete, a támpillérek között helyezkedik el két csúcsíves ablak, melynek mérművei megegyeznek a templomhajó déli oldalán lévőkével.

A hajó déli oldalát öt egyenlő távolságra elhelyezett támpillér tagolja, ezek négy magas lándzsaablakot fognak közre. A csúcsíves ablakok osztói félkörívet tartanak, mérműveik közül három azonos kiképzésű, a déli bejárat feletti ablak mérműve viszont összetettebb. Itt háromkaréjos ívet tart a középosztó. Az ablakok díszítése rokonságot mutat a szentbenedeki és árokaljai templomok ablakainak kialakításával, amelyek 1500 után készültek.

A déli bejárat keletről a második boltszakaszban helyezkedik el, a két támpillér közötti felületet kitöltő portikusz az 1871-es átalakítás nyomán született. A déli kapu a nyugatival egyező beforduló profilú, egyenes záródású reneszánsz kapuzat.

A templom belső terének elegáns rokokó jellege van. A négy boltszakaszból álló hajó belsejét 1775-ben alakították át, amikor a középkori boltozatot csehsüvegboltozatra cserélték. A boltozat magas falpilléreken nyugszik, amelyek gazdag rokokó stukkódíszítést kaptak: girlandok, különböző virágmotívumok, rozetták és esetlen puttók ékesítik a pillérek fejezeteit, a hevederíveken szőlőindák futnak fel.

1871-ben a hajó északi és nyugati részében karzatot emeltek, a nyugati oldalon lévőt a boltszakasz közepére épített két nagyméretű pillér is tartotta. A karzatokat mára teljesen szétbontották.

A hajó boltozatát különböző stukkókkal díszítették. Nyugat felől az első boltszakaszban indákból kialakított kartus látható, a második boltszakasz kartusának közepén az „AN[n]O 1775” felirat olvasható, amely a boltozat keletkezését örökíti meg. A harmadik boltszakaszban harsonás angyalok alakjai jelennek meg indás kartusban. Ebben a boltszakaszban egy álló ovális alakú, díszes kartus is látható a hajó északi falán, mely valószínűleg egy hosszabb felirat számára készülhetett. 

A negyedik boltszakaszban, a hajó északi falán a meszelés alól falfestmények nyomai tűnnek elő. Szintén a negyedik boltszakaszban, a hajó délkeleti sarkában állt egykor a későgótikus szószék.

A faragott kőszószék 1497-ben készült, ez az egyik legkorábbi felirattal keltezett erdélyi kőszószék. A figurális díszítésű szószék oldalait különböző gótikus motívumok díszítik, úgy mint a csúcsíves vakmérművek, címerpajzsok, három- és négykaréjos alakzatok. A szószék lépcsőkorlátját rokokó, 1775-ből származó díszítmények borítják, a szószékkorona 1866-ban készült.

A szószéket az elhagyatott vermesi templomból 1993-ban a kolozsvári tóközi református templomba helyezték át. 

A hajót és a szentélyt egy nyomott csúcsíves diadalív választja el, a diadalív hajó felőli oldalán egy rokokó kartust alakítottak ki stukkóból. Ebben felirat emlékezik meg az 1923-as és 1942-es templomjavításokról.

A szentély a hajó testéhez képest bennebb ugrik, két boltszakaszból áll, amelyeket bordás keresztboltozat fed. Néhány borda pálcákkal tagolt, fordított gúla alakú konzolokról indul, a szentélyzáródásban lévő bordák pedig a falakra simulnak.

A szentélyzáródás három oldalán befalazott ablakok nyomai láthatóak, a keleti fal körablakait 1871-ben falazták be. A szentély északi falán látható az elfalazott szemöldökgyámos, gótikus sekrestyeajtó. A templomnak 1821-ben már nem volt meg a sekrestyéje. A szentély déli oldalán egy szegmensíves ülőfülke van a falba vágva. 

A szentélyben jelenleg az egykori oltár kőből készült menzája és egy reneszánsz sírkőlap látható.

A templom oltára a források szerint egy neogótikus faoltár volt, amelynek középső, a Keresztrefeszítést ábrázoló képét 1861-ben festette C. Koller festő. A baloldalon Krisztus megkeresztelése (1862), jobboldalt a gyermekek megáldása (1861) jelenetek voltak megfestve, az oltárt fiálétornyok, vimpergák és keresztvirágok koronázták. A síremlék Johann Ekkert plébános számára készült 1580-ban, a nagyfokú kopás miatt feliratai alig olvashatóak.

Egykor a templom berendezéséhez tartozott még az 1911-ben készült neogótikus keresztelőmedence, valamint az 1912–1913-ban készült orgona, amely a temesvári Wegenstein család műhelyéből származik.  

A harangtorony körülbelül 10 méter távolságra áll a templomtól délkeleti irányban. Az épület két alsó szintje kőből épült, felettük egy fából készült emelet rejti a harangokat, a tornyot magas gúla formájú sisak zárja le. Az épület több beavatkozás nyomait hordozza magán. A két alsó, kőből épült szint sarkain armírozás figyelhető meg, a két szint között keskeny, konzolsoros övpárkány húzódik, a torony testét lőrések szabdalják. A torony alsó szintjén két kőkeretes kapu található. A belső, templom szentélyére néző kapu félköríves nyílású.

A külső, a torony keleti oldalán lévő csúcsíves kaput téglával befalazták, és kisméretű ablakokat nyitottak bele. E kapu felett egy gótikus kőkeretes, háromkaréjos záródású ablak látható, az övpárkány fölé egy latin nyelvű feliratos táblát építettek be.

A táblán a következő majuszkulás felirat szerepel: CASTRA METATVR ANGELVS / DNI IN CIRCVITV TIMENTIUM / EVM: OSVAL: BVRCHEL: GEREB / PET: TOTS: TOM: VEL: EDIT : F. F. / ANNO 1579. A feliratból az derül ki, hogy 1579-ben a templomot fallal vették körül Osvald Burchel geréb idejében. A torony földszintjét téglából rakott egyszerű keresztboltozat fedi. A torony második szintjén két kőkeretes lőrés van. Két harang található a toronyban, a nagyharangot 1864-ben öntötték Bécsújhelyen, a másik 1929-ben készült.

A 16. században készült védőfal nagyon rossz állapotban van, csupán pár alacsonyabb része látható a bejárat közelében.

A vermesi templom az erdélyi későgótikus szász erődtemplomok egyik jó példája, amely megőrizte a középkori templomépítészet néhány jellegzetes elemét, amelyhez a 18. századi egységes rokokó belső tér szépsége társul.

Válogatott irodalom

Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Band I. Heidelberg, 2002. 804–806. 

Corina Popa: Biserici sală gotice din nordul Transilvaniei. În: Pagini de veche artă românească IV. Bucureşti, 1981. 7–88, 62–63. 

Johann Stierl: Wermesch. Ein Dorf in Siebenbürgen. Köln - Wien, 1968.

B. Murádin Katalin: Faragott kőszószékek Erdélyben. Budapest–Kolozsvár, 1994. 48-49., 142. 

Binder Pál: Beszterce és Radna-völgy történelmi személy- és helynevei (1698 – 1865). Budapest, 1994. 16., 232–242. 

Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996. 208, 506.