A nagyváradi Őrzőangyaloknak szentelt római katolikus kápolna az irgalmasrendiek számára épült a 18. század derekán.

A betegápoló irgalmas testvérek nagyváradi letelepítése Gyöngyösi György, váradi kanonok (1735-1760) nevéhez és részben Forgách Pál, váradi püspök (1747-1757) személyéhez kötődik.

Gyöngyösi György, váradi kanonokról tudjuk, hogy 1750-től ágyban fekvő beteg, életének utolsó 10 évét így tölti, valószínűleg ez a szerencsétlen tény is hozzájárult, hogy különleges szociális érzékenységgel fordult a betegek, elhagyatottak iránt.

Több adat is utal a kanonok azon szándékára miszerint betegeket befogadó szegényekházát szeretett volna alapítani Nagyváradon. Ennek a nemes szándéknak Nagyvárad akkori római katolikus püspöke, Forgách Pál olyan egyházszervezeti keretet ajánlott, mely egyben egy új szerzetesrend váradi letelepedését tette lehetővé, ugyanakkor biztosabb garanciát is jelentve további önálló működéséhez.

A már említett Betegápoló Irgalmasrendről van szó, mely magyar földön 1650-ben telepedett meg, s a 18. század végén már nyolc rendházuk és ispotályuk működött.

A nagyváradi letelepítésük érdekében Forgách Pál püspök 1753 január 8-án kelt levelében odaadományozza azt telket, ahol Gyöngyösi kanonok később a templom építéséhez kezd. 

A templom építésére vonatkozóan több egykorú dokumentumban is találunk közvetett utalásokat: Gyöngyösi végrendeletében valamint leveleiben, melyeket Forgách püspökhöz írt, ezekben a capellae erigendae, azaz az építendő templomról beszél.

1755-ös levelében már a templom főoltárának készítését említi, később a templom liturgikus eszközeiről gondoskodik. Gyöngyösi 25.000 forintból és természeti javakból álló alapítványát júl. 21-én, halála előtt öt nappal tette az irgalmas szerzet javára.

1760. júliusában érkezett Nagyváradra - az új püspök, Patachich Ádám (1759-1776) és Barkóczy Ferenc egri (1745-1761) püspökök engedélyével - Balthasar Franciscus, egri irgalmasrendi alfőnök-orvos és Pacificus Lipcsei alamizsnagyűjtő.

A műemlék leírása

Az arányos templom különlegessége a hajójához képest keresztirányban elhelyezett elliptikus alaprajzú kupola,, mely az épület külső formáját is meghatározza. A hajó északi oldalán emelkedő főhomlokzaton az erőteljes tagozású főpárkány fölött, a hajlított ívű volutás oromfalat két négyzetes alaprajzú kis torony veszi közre.

Alaprajzi elrendezésének a két boltszakaszos szentély és az egyenes vonalú orgonakarzat között emelkedő kupolatér centrális jelleget kölcsönöz. A belsőt a kupolatér fülkéi teszik mozgalmasabbá, megvilágítása a hajó, a szentély és a főhomlokzat viszonylag kicsi ablakain keresztül történik.

A belső függőleges tagolását és a terek egységesítését az enyhén kiugró félpilléreken nyugvó, körbefutó főpárkány biztosítja. Az elliptikus kupolaboltozat, szerkezeti és falazási nehézségei miatt nyilvánvaló, hogy különlegesebb építészeti kihívást jelentett.

Ezen ritkább térforma, a keresztirányba helyezett elliptikus kupola megoldását, amit először Bernini alkalmazott a római Sant Andrea al Quirinalenál, később szívesen adaptálta az osztrák építészet is, melynek egyik legsikerültebb példajaként az 1737-ben emelt bécsi Nepomuki Szent János kápolna említhető.

Szintén elliptikus kupola fedi a pécsi domonkos templom, budapesti Szent Anna római katolikus plébániatemplom, a pozsonyi Szent Háromság trinitárius templom és a győri karmelita templom centrális tereit is, de a nagyváradi irgalmasrendi templom alaprajzi elrendezésének legközelebbi párhuzamát egy valamivel távolabbi példa, a valeci Trojce-kastély, 1728-ban épült kápolnája képezi.

A templom tervezőjére vonatkozóan nem rendelkezünk semmilyen adattal, annyi bizonyos, hogy a kivitelezésben a nagyváradi püspöki építkezéseken dolgozó olasz kőművesmesterek is dolgoztak. 

A kupolát kazettás boltozat képzetét keltő látszatarchitektúra illetve az előtte megjelenített, Köpenyes Madonna és az oltala alatti népes kíséret díszíti.

A Madonna a belépővel szemben tárja szét a köpenyét, úgy a főalak, mint a köpenye alatt felsorakoztatott alakok a kupola szegélye mentén az ellipszis kerületének több mint felén húzódnak végig, fölöttük koronázó és harsonázó angyalok alakjaival.

Bíró József, a műemlék első ismertetője, az 1930-as években az egyik mellékoltár mellett levő, ma már nem olvasható feliratot (A Rupp/ akadem. Maler/von Wien/ 1867 gemalt), mint a kupolakifestés mesterét és keltezését oldotta fel.

1948-ban a rendházat államosították, a templom berendezését széthordták. Az egykori berendezésből jelenleg csak a főoltár felépítménye és a faragott szószék található a templomban. A Szent Kereszt tiszteletére és az irgalmasrend alapítójának, Deo-i (Istenes) Szent Jánosnak szentelt mellékoltárok titulusairól csak leírások alapján tudunk.

A főoltár felépítménye, a szentély két félpillérje mellett a szentélyfalhoz simuló, pillérkötegek előtt emelkedő magas oszlopokból áll, melyek volutás oromzatot tartanak. Itt gazdag fodrozású felhők között a keresztet tartó Krisztus és a földgömbre támaszkodó Atyaisten alakjait helyezték el. Az oltár architektonikus részleteit visszafogott, de finom, kecses volutás kosárdíszek díszítik.

Fennmaradt az alapítónak, Gyöngyösi kanonoknak 1755-ben Forgách Pál püspökhöz írt levele, melyben közli, hogy a templom oltárát a képpel együtt 25 aranyért már elkészíttette.

A nagyváradi egykori ferences templomban található Őrzőangyalokat ábrázoló kép, melyet az irgalmasrendiek templomából vittek át, feltehetően az egykori főoltárképpel azonos.

A templom szószékét Bíró József Nagyvárad legérdekesebb s „legtöbb műbeccsel bíró enemű darab"jának tartotta. A szószék különleges tömegét valójában a megszokott szereplők, az evangélisták szimbólumainak megnövelt arányú formái szabják meg.

A szószékkosár, mintha Lukács evangélista jelvénye, az ökör hátán emelkedne, a mellvédről az angyal (Máté) és az oroszlán (Márk) nagyméretű alakjai hajolnak ki.

János evangélista jelképe, a gömbön álló, széttárt szárnyú saskeselyű a szószékkoronán kapott helyet.

A mellvéden a két alak között elhelyezett domborművön a Csodálatos halászat jelenetének egyszerű keretbe komponált ábrázolása látható, mint az igehirdetés allegóriája. 

A hajó íves vonalú falaihoz igazodó, virág és indadíszes belső oldallappal ellátott padjait ma a nagyváradi volt ferences templomban csodálhatjuk.

A templom berendezéséről a kevés fennmaradt emlék alapján is elmondhatjuk, hogy egy egységes ikonográfiai programot követ, mely elsősorban az elesettek, elhagyatottak, betegek gyámolítását hirdeti és ígéri a főoltár Őrzőangyala és a kupolafestés Mater misericordiánusa által. Ehhez igazodik az életét e célból feláldozó rendalapító, Istenes Szent János alakja és a Szentkereszt oltár által közvetített földi halál fölötti győzelem gondolata.

A templom nyugati oldalhomlokzatához L formájában húzódó egyemeletes, kétmenetes térelrendezésű kolostorszárny csatlakozik, melynek boltozott helyiségeit a korház, gyógyszertár és a rendház igényeinek megfelelően alakították ki a 18. század 60-70-es éveiben.

Válogatott irodalom

Bíró József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei, Budapest, 1932. 

Nicolae Sabău: Contribuţii la cunoaşterea arhitecturii baroce din Oradea. CRISIA XIV. 1984. 

Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Bp., 2002. 

Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége (Trecutul de 900 de ani al Oradiei şi moştenirea construită), Budapest, 2005 

Agata Chifor: Oradea barocă. Oradea, 2006.