A falu a Sajó folyó jobb partján fekszik, Déstől 46 kilométernyi távolságra. A híres kerlési (cserhalmi) csata, amelyet 1070-ben Salamon király és két bátyja, Géza és László hercegek folytattak a kúnok (besenyők) ellen, a falu melletti egyik domboldalon folyt le.

A település első írásos említése az 1332–37 pápai tizedjegyzékben történt Kyrelis néven, amikor a falu Albert nevű plébánosa 2 garast fizetett. A település középkori temploma a falutól délre elhelyezkedő domb tetején állt. 1622-ben írták össze a javait, melyek között  egy ép ezüst kelyhet, egy eltörött kelyhet, papi szék takaróját, hímzett úrasztali terítőt találtak. A templomot 1692-ben, majd 1787-ben javították a források szerint.

Gr. Bethlen Lajos 1803-ban átvette a kerlési birtokot, és kastélyát arra a dombra kezdte el építeni, amelyen a középkori templom állt. Ezt megelőzően a templom mellett álló szász házakat elbontatta és a a szászokat új házakba költöztette a „Szászok utcája”-ként ismert utcába (a falu jelenlegi fő utcája). A grófi kastély 1808 után épült fel a dombra, a középkori templom köré épült a kastélykert. 1847-ben gr. Bethlen Lajos megnagyította és renováltatta a lutheránus templomot, önéletrajzában így ír erről: „a szép kertem legmagassabb csúcsán sok századokkal ezelőtt épült, a Szent János lovagrendtől lakatt kolostor kis kápolnáját (...) régi góth idomból megszépitém”. Az átépített templomot 1848. október első vasárnapján szentelték fel. A sokszor átalakított épületet 1889-ben az összeomlás fenyegette.

A középkori templom egy négyszögletes alaprajzú, kisméretű, torony nélküli teremtemplom volt, amelyet zsindelytető fedett. Egyszerű, románkori kapuzata a környékbeli Harina, Sajómagyarós és Lekence templomaihoz hasonlóan a romanikus építészet elemeit hordozta magán, legkorábban a 13. század második felében készülhetett. A román kori kapuzat felett egy gótikus, halhólyagmotívumos mérműves ablak, valamint szintén gótikus mérműves ablakok voltak az egykori templom nyugati homlokzatán, ez a megjelenés az 1847-es átalakítás eredménye. A templomhoz különálló harangláb tartozott, amelynek az 1600-as évek elejéről származó harangjait latin és német nyelvű feliratok ékesítették. A haranglábat 1811-ben elbontották és a „Szászok utcájában” állították fel újra, a legenda szerint azért, mert gr. Bethlen Lajos családját zavarta a közeli harangzúgás.

Mivel a régi templom omlásveszélyes volt, az evangélikus egyházközség új templom építését határozta el 1889-ben, és egy templomépítési alapot hoztak létre, amelybe a tervek szerint négy éven keresztül a hívek az évi termés egytizedét szolgáltatnák be. A negyedik év katasztrófális termése elakasztotta az eredeti elképzelést, a gyűjtést később folytatták. 1903 és 1904 során különböző magánszemélyek 200 ezer építőtéglát állítottak elő, majd két év múlva sikerült megállapodni és kijelölni az új templom helyét. 1906-ban így a kerlési egyházközség megvásárolta a „Szászok utcájában” lévő telket. A besztercei építész, Rudolf Adleff 1906 előtt elkészítette az új templom terveit. 1907-ben a besztercei Michael Huss építőmester nyerte el a kivitelezési versenypályázatot, majd a régi templomot lebontották és köveinek felhasználásával elindult az építkezés. A templom építése 1907. május 31-én kezdődött és 1908. május 27-én fejeződött be, az építési költségek 27.443 koronára rúgtak. A templomot 1909. július 23-án szentelte fel Friedrich Teutsch erdélyi evangélikus püspök.

1944 szeptemberében a szászokat evakuálták a faluból. Míg az új templom építésének idején a falu lakosságának fele evangélikus, másik fele görög-katolikus vallású volt, 1992-ben már senki sem tartozott az evangélikus gyülekezethez. A kerlési jelenleg a besztercei lelkész diaszpóragyülekezete, a romladozó templomban nem tartanak istentiszteletet. Az egykori orgonát, melyet 1788–89-ben készített a Wegenstein család, 1978-ban Nagyváradra adták el. Hiányzik az új templom egykori berendezési tárgyai közül a keresztelőmedence is, amelynek kő lábazata háromszögű volt, testét három felfelé nyúló, kitátott szájú hal díszítette, és felirata a következő volt: „Donavit C. L. B. 1847”. A felirat a feltételezett adományozó, gr. Bethlen Lajos nevének rövidítését jelzi. E régebbi talapzatra helyezték el az 1907-ben készült új keresztelő medencét, ennek mára lába kelt.

A műemlék leírása

A kerlési evangélikus templom a falu fő útjának, a „Szászok utcájának” közepén helyezkedik el, nyugati homlokzata az utcára merőleges. Jobboldalán az evangélikus parókia épülete található, amely a templom után épült, egyes ablakai a templom csúcsíves ikerablakait másolják. 

A nagyméretű templom egy neogótikus teremtemplom, a hajó nyugati oldalának közepére egy kiugró négyzetes harangtornyot állítottak, ennek déli sarkához alacsony lépcsőtorony kapcsolódik. A négy traktusos hajó keleti végéhez kapcsolódik a hosszított, a nyolcszög öt oldalával záródó szentély, a szentély déli falához illeszkedik a sekrestye. A tornyot gúlasisak fedi, a hajót nyeregtető, a szentélyt és a sekrestyét konytolt tetők.

A nyugati, aszimmetrikus homlokzat közepén helyezkedik el a kiugró, négyzetes alaprajzú torony, melynek bal oldalán egy téglány szalagkeretes ablak, felette pedig egyszerű, szalagkeretes körablak található. A harangtorony jobb oldalához egy kör alaprajzú lépcsőtorony simul, mely alacsonyabb a hajó nyeregtetejénél, és két szalagkeretes szűk téglány ablak tagolja csupán. A nyugati homlokzatra merőlegesen egy-egy támpillért állítottak a két szélén. A homlokzatot a magas négyszintes harangtorony uralja, melyet három párkány tagol vízszintesen. A bejárati kapuzat csúcsíves, rézsűs bélletű timpanonja (melyben egy vakolatkeretes vak körablak helyezkedik el) egy fogazatos és háromszöges díszítésű párkányról indul, a párkányzat a kaput keretező háromnegyed oszlopokra támaszkodik. A kapuzatot magába foglaló toronyszint felületét sávozott vakolat borítja. A torony középső szintjén egy nagyobb méretű, csúcsíves mezőbe foglalt félköríves ikerablak látható, mely rusztikus keretezést kapott, felette az épületen oly sokszor alkalmazott keskeny téglány szalagkeretes ablak jelenik meg. A torony ezen szintjének vakolata csak a sarkain armírozott. A torony utolsó szintjén a csúcsívbe foglalt ikerablak módosított változata látható, felette az egykori óra bemélyített felülete. A torony ezen szintjét táblásan vakolták, és az ablakok valamint az óra kiképzése megegyezik mind a négy oldalán.

A templom északi homlokzatát 5 lépcsőzött támpillér tagolja, minden traktusban az alsó szinten egyenes záródású ikerablak, felettük szalagkeretes egyszerű körablak helyezkedik el. A zárópárkányt minden traktus felett 5-5 konzolpár díszíti. A beugratott, alacsony szentély láttatni engedi a hajó keleti oromfalát, a szentély oldalain övpárkány fut végig, felette a szentély záródásának három falát egy-egy egyszerű körablak töri át. A szentély falainak sarkai, és a hozzá tapasztott sekrestye sarkai armírozottak. A sekrestye egyenes záródású bejárata a déli falán található, teherhárító ív utánzata díszíti a bejáratot. A templom déli homlokzatát szintén 5 támpillér tagolja, vízszintesen pedig egy masszív övpárkány, mely felett a magas félköríves ablakok nyílanak, ezeket vállmagasságtól rusztikázott keret díszíti. A déli oldalon található egy egyenes záródású bejárati ajtó is. 

A kerlési templom belsejében a hajót és a szentélyt csúcsíves, fiókos teknőboltozat fedi. A hajó hossza mentén az ablakok vállmagasságában végigfutó párkányzatra támaszkodik a boltozat. A nyugati és keleti hajófalon egy magasabb és kétoldalt egy-egy kisebb csúcsíves fiók zárja le a boltozatot. A toronyaljat keresztboltozat fedi.

A nyugati és északi falra teljes hosszában karzat épült, a szószék a hajó délnyugati sarkában kapott helyet, míg a szentélyben két stallum és a nagyméretű oltár található.

A berendezés legfontosabb eleme a neogótikus oltár, amelyet 1909-ben állítottak fel, a Wallendorf-i Stefan Römischer tervezte és készítette. A fából készült oltár fehér és kék színekben pompázik, illetve sok felületet aranyozás borít. Az oltár közepén, egy lapos csúcsíves, oszlopos-bélletes fülkét imitáló architektúrában egy gipszből készült Krisztus-szobor látható, mely jobb kezét áldásra emeli. Az oltáron gazdagon faragott háromszöges oromzatok, fiálétornyocskák, keresztvirágok, bimbós fejezetű és csavart törzsű oszlopok, mérművek idézik fel a gótikus szárnyasoltárok architektúráját.

A neogótikus szószéket a besztercei Walter Schuster tervezte 1908-ban, Délczeg Pál faragta ki, Martin Weber és Georg Wächter valamint ezek feleségei adományából, amint ez a szószékkosár feliratain szerepel. A törzsén csúcsíves árkádok és stilizált négykaréjos díszek, a szószékkosáron csúcsívbe írt háromkaréjos vakárkádok láthatóak, a lépcsőkorlát vasrácsán ugyanez a motívum ismétlődik. A zsoltármutató és az első világháború áldozatainak állított emléktábla is neogótikus jegyekkel bír.

A templom, mivel használaton kívül van, lassan pusztul, a nyugati falat több mély repedés szeli át, mely szerkezeti problámákra utal. A templom sekrestyéje található a legrosszabb állapotban, egyik sarkában a tető is be van szakadva. Ebben a helyiségben vannak szétszórva a régi, lebontott templomhoz tartozó gótikus mérműves oromzat faragványai. A gyülekezetnek egy leírás szerint birtokában áll(t) egy „Maria 1495 Jesus” felirattal ellátott középkori kehely, amely szerepelt az Iparművészeti Múzeum egyházi kelyhekről rendezett kiállításán 1913-ban.

 A harangtoronyban két harang van, amelyeket 1908-ban, illetve 1926-ban öntöttek.

A kerlési evangélikus templom a 20. század elején épült neogótikus erdélyi templomok azon példája, amely a kerci ciszterci kolostor részletformáit idézi fel, elsősorban a szentély falába vágott körablakokat és koronázópárkány alatt elhelyezett konzolokat. A besztercei építész, Rudolf Adleff a besztercei minorita templom (jelenleg ortodox templom) hasonló megoldásaiból is inspirálódhatott. A kerlési templom belsejében főként a berendezési tárgyak idézik fel a gótika világát, közülük a szépen megmunkált oltár képviseli a legnagyobb művészettörténeti értéket.

Válogatott irodalom

Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Band I. Heidelberg, 2002. 415–417. 

Johrend, Johann: Heimatbuch Kyrieleis in Nordsiebenbürgen. Thaur bei Innsbruck, 1995.

Kádár József (szerk.): Szolnok-Doboka vármegye Monográphiája IV. Dés, 1901. 311–327. 

Rauh, Johann: Kyrieleis. In: Siebenbürgisch-sächsische Hauskalender. Jahrbuch 15 (1970).120–144. 

Virgil Vătăşianu: Istoria artei feudale în Ţările Române I. Bucureşti, 1959., 86. 

Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, 1927. 535. (19. századi rajz a templomról)

Gróf Bethlen Lajos önéletírása. In: Makkai László (szerk.): Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről X. Két ország ölelkezése (1791–1867). Budapest, 1–51. (36.)