A Mezőség északi felén elhelyezkedő település első említése 1278-ból származik, ekkori névváltozata Mowruch. Ezen kívül több megnevezése is volt, Szászmóric és Aranyosmóric néven egyaránt megjelenik a forrásokban. Aranyosmóric első birtokosai a Sombori nemzetségből való Péter fiai Sombor, Sándor és Pál.

A Csalló-patak menti falu több nemesi család tulajdona volt a századok folyamán.

1391-ben Zsigmond király Bethleni Gergelynek, 1496-ban II. Ulászló király új adomány címén a Bethleneknek adományozza.

A Báthoryak birtokába 1576-ban kerül amikor Báthory István fejedelem Sidó Zsuzsa nak adományozta.

A későbbiekben különböző örökösödések révén a Wesselényiek, Báthoryak, Kornisok, Hallerek, Telekiek és Kemények kezén is megfordult.

Az 1332-es pápai tizedjegyzékben említik a település első plébánosát. A reformációkor lutheránus hitre tért szászok betelepüléséről nincs pontos adat, feltételezhtően már a középkor folyamán itt lehettek.

Lutheránus egyházuk első említése 1622-re datálható. Az egyházközség a korábbi katolikus templomot használta, amely a ma is álló boltozat és faragványai alapján az 1480–1500 közötti időszakra datálható.

A 17. században a kőtemplom oltárát festett kárpit díszítette és tornyában egy harang volt. Javítására vagy átalakítására is sor kerülhetett ezekben az években, hiszen egyik oldalajtójának zárján az 1624-es évszám, akkori harangján pedig az 1656-os dátum volt egykor olvasható.

1836-ban renoválták a templomot, de a templom melletti imaház 1886-os felépítése után már nem használták. Ennek következményeként már 1913-ban jelentős károsodásokat jegyeztek fel, és azóta állaga folyamatosan hanyatlik; mára csak rom.

A műemlék leírása

Az evangélikus templom romja a falu nyugati szélén, egy ovális kis dombon fekszik. A jelenlegi terepviszonyok erődtemplomra engednek következtetni. Feltételezések szerint az első templom két homlokzati tornyos, egy hajós épület volt, keletelt szentéllyel. A valamikori együttesből mára csak nyugati falának nagyrésze a délnyugati toronnyal és a déli fal egy töredéke maradt fenn.

A kőből épített teremtemplomnak egy nyugati és egy déli kapuja van. Nyugati homlokzatának bejárata csúcsíves, egy körtetagból és két pálcatagból összetevődő profillal. Ugyanezen a homlokzaton vakolatnyomok figyelhetők meg.

A három szintes, fából faragott és ácsolt védemelettel ellátott torony a délnyugati oldalon, a déli falból kiugratva helyezkedik el. Felületén több helyen is gerendafészkek nyomai láthatóak. A nyugati oldal második szintjén van található bejárata egy fából készült lépcsőfeljárón közelíthető meg. A torony ajtójának egyenes záródású, szemöldökgyámos későgótikus kőkerete van. Ugyanezen a szinten egy egyszerű profilú kő övpárkány fut körbe a tornyon.

A legfelső szint közepén egy fordított kulcslyuk formájú lőrés található, ami megismétlődik a torony déli oldalán, közvetlenül az övpárkány felett. Mindkét lőrés körül téglából rakott a falazat, ami utalhat ezeknek az elemeknek a toronyban való későbbi behelyezésére.

A nyolc szögű tört gúlasisakkal fedett torony harangszékében két 20. század elején öntött harang található (1926, 1929). Amint az épületnek hangsúlyt adó torony sarkain is megfigyelhető, valószínűleg a hajó sarkai is armírozással voltak megerősítve.

A torony keleti falát az első szinten egy csúcsíves, háromkaréjos mérműves ablak maradványa töri át, ami szintén utólagos beillesztésű lehet, amint arről a keret körüli téglafalazat árulkodik. A hajó déli falmaradványát egy csúcsíves, faragott keretű kapu töri át két pálcatagból és köztük egy körtetagból álló profillal. Mellette, a keleti irányba egy ugyancsak háromkaréjos mérműves ablak figyelhető meg. A romtemplom leglátványosabb eleme a toronyalj gyámkövekről induló gótikus csillagboltozata.

A fennálló épületromokon megfigyelt jelenségek alapján megállapítható, hogy a templomnak valószínűleg két fontos építési fázisa volt: az elsőhöz tartozik a torony; másodikhoz a hajó és a toronyba utólagosan beillesztett ablakkeretek. A templom építészeti színvonalát legkifejezőbben az olyan mutatós későgótikus építészeti elemek tükrözik mint a toronyalj csillagboltozata és az igényesen faragott gótikus ajtó- és ablakkeretek.

Válogatott irodalom

Eduard Albert Bielz: Die burgen und ruinen in Siebenbürgen. Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpathenvereins. Hermannstadt. 1898. (XVIII.). 64.

Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. I. Hermannstadt. 2002. 499–500.

Hints Miklós: „Műemlékek nyomában“ In Művelődés XVI. évf. 1992. aug. 26–33. 

Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográphiája. V. Dés, 1900. 198–208.