Hadad falut 1383-ban adta I. Lajos özvegye Jakch mester fiainak, jelentősége ettől kezdve nőtt meg, s idővel a család egyik rezidenciájává vált.

Várat építenek benne és némely családtagok Hadadi előnévvel szerepelnek.

Hadad plébániája 1333-ban és 1335-ben tűnik fel először, amikor papja, János 10 garas tizedet fizet. 1446-ban Kusalyi Jakcs László János hadadi plébános és Péter, saját káplánja jelenlétében végrendelkezik.

Több, 1461. évi oklevélben vallja Kusalyi Jakcs Péter ügyvédül Miklós hadadi plébánost és tesz nyilatkozatot a hadadi Szt. László tiszteletére épített egyház nevében.

Ugyanez évben az egyház széplaki, aranyosalji és horváti részbirtokokat és a széplaki malmot kapja, Miklós plébánosnak pedig Kusalyi Jakcs László fia János hűséges szolgálatai jutalmaként adja "domum desertam infra ecclesiam sancti regis Ladislai in Hadad constructam".

1475-ben a hadadi plébános részbirtokokait említik Hadadon és Nádasdon. 1521-ben Ambrus hadadi presbiter Jakcs Mihály tanujaként szerepel.

A refomációt követően még egyszer szolgált katolikus pap a hadadi templomban: Wesselényi Ferenc özvegye, Sárkándy Anna (Balassi Bálint Céliája) Újlaki Imre ferences tartományfőnököt hívta Hadadra valamikor 1600 körül, aki két rendtársa, Angyalosi Lajos és Remeteházi András társaságában nem csak a plébánia vezetését, hanem a környék katolikusainak pasztorációját is ellátta 1603-ig.

A műemlék leírása

Ma református, egykor Szent László tiszteletére emelt egyháza nyugati tornyos, XV. századi alkotás, a Kusalyi Jakcs család segítségével épülhetett. Ma már csak a szentély őrzi élszedett, középen vájatolt profilú bordákból rakott és többszörösen tagolt, sokszögű gyámokra lefutó keresztboltozatát, de a támpillérek és egy másodlagos helyről előkerült borda csonkja alapján ítélve hajója szintén kétszakaszos bordás boltozatú volt és a hagyomány szerint egy tűzvész alkalmával omlott be.

Szervetlen illeszkedése miatt a két épületrész két fázisban keletkezettnek mutatkozik. Diadalívbélletét két rézsű között széles, lábazattal ellátott körtetag alkotja.

A keskeny falmezőbe vágott délnyugati szentélyablak félköríves záródásával kissé elüt a többi ablaktól.  Valószínűleg a szentély egészével egykorú, s így az a tény, hogy a hasonlóan keskeny arányú északnyugati hajóablak viszont háromkaréjos záródású, csak az említett fáziskülönbséget támasztaná alá.

Az északi oldalon található csúcsíves kapu bélletét két hengertag közé lemezzel illeszkedő homorlat tagolja. Lábazatát a belső sarkok ferde elmetszése alkotja, mely felül vízszintes síkba fordul, erre metsződik a profil. Ennek megoldása valamint a kapu támpillérközeli helyzete utólagos elhelyezésére utal.

A homlokzati tornyot a XIX–XX. század fordulóján bontották le, vélhetően a már akkor jelentkező talajmozgások okozta repedések miatt, helyette 1901-ben épült fel a ma is álló torony.

1912-ben Sztehlo Ottó egy torony- és karzatfeljárót, illetve egy a hajóhoz északról csatlakozó helyiséget tervezett a templom bővítésére, ezek azonban nem kerültek kivitelezésre.

A középkori torony lábazati párkányának köveit és egy ablakmérműve töredékét az 1912–13-ban végzett helyreállítási munkálatok során a szentély támpilléreibe falazták. Az új toronyba helyezték el a három XVII. századi harangot.

Valószínűleg még a XIX. század végén tördelték ki a keleti hajóablak mérműveit. A szentély megmaradt kétosztatú ablakai közt találunk sajátos, kétkaréjos záródásút, mérműveikben ívháromszöggel illetve fordított szív alakú ívvel.

A torony építésekor 1901-ben XV. századra keltezett sírokat találtak, majd az 1920-as években a szentély alatti sírkamrában "érckoporsókat". 1995 tavaszán – a sírkamra részleges kibontásakor – egy 1733-ból származó koporsó került napfényre.

Egy újabb, 1999. évi szondázó ásatás a nyugati hajófaltól 1,8 m-re keletre, azzal párhuzamosan a templombelsőben, a korábbi padlószintek alatt egy terméskőből rakott alapozást azonosított, ennek szerepe még tisztázásra vár.

A jelentős talajmozgások okozta repedések miatt 2002–2010 közt a hajófalak teljes visszabontására és részleges újraépítésére került sor.

A templom berendezésének legértékesebb darabja a Sipos Dávid által 1754-ben faragott szószék, bábos korlátos feljáróval. Felépítése a középkori keresztelőmedencékére emlékeztet, szárát négyzetbe szerkesztett rozetták, kosarának homloklapjait pedig Sipos jellegzetes formaképzésű, a rendelkezésre álló mezőket teljesen kitöltő stilizált későreneszánsz növénymotívumai díszítik: gazdagságuk a kidei kőfaragó szószékeinek egyik legszebbikévé teszik. Megrendelője Wesselényi Ferenc aranykulcsos kamarás és titkos tanácsos illetve neje, Rhédey Zsuzsanna, akiknek címere is helyet kapott a szószék egyik oldallapján. A szószékkorona festett 18. századi munka. A templom egységes népies díszítésű faragott bútorzatát és egy hat regiszteres orgonáját ideiglenesen lebontották illetve elszállították, a kivitelezési munkák miatt.

A műemléképületet fenyegető talajmozgások egyre súlyosodó mértéke lehetetlenné teszi a tartószerkezet hatékony megerősítését, emiatt félő, hogy a templom használhatatlan marad beláthatatlan ideig.

Válogatott irodalom

Bunyitay Vince: Szilágymegye középkori műemlékei. Értekezések a történettudomány köréből XIII. 6. Bp. 1887. 17–18.

Emődi Tamás: Hadad, református templom. Kolozsvár, 1996 (Erdélyi műemlékek 16).