Az egykori Fő utca (ma Republicii) és az Apáca utca (ma Moscovei) találkozásánál álló épületegyüttes az Orsolya-szüzek rendháza volt, mely magába foglalta a Szent Anna tiszteletére szentelt templomot is.

Az Orsolya-rend nagyváradi megtelepedését Szentzy István babolcsai apátnak és váradi kanonoknak köszönheti, aki 1771-ben házat vett a rend számára a Fő utcán, emellett 20.000 forintot adományozott nekik egy leánynevelő intézet fenntartására.

Szentzy apát a 8.000 forintot érő házat alakíttatta át zárdává, ezt a Fő utca felőli oldalon egy héttengelyes épületrésszel toldatta meg.

A kolostor építésével egy időben egy kis kápolna építését is elkezdette. A zárdaépület 1772 szeptemberére nagyrészt készen állhatott, hiszen ekkor érkezett az első hat apáca Kassáról, akiket szeptember 13-án fényes ünnepségek keretében vezettek be a kolostorba.

A kis fatornyos templom 1773-ra készült el, és 1774 október 29.-én szentelték fel.

A XIX. század közepén a templom és a kolostor nagyobb átalakításon esett át. Györffy László nagyprépost a kápolna rossz állapotú fatornya helyett kőtornyot építtetett, a templomot kifestette, három oltárt és egy szószéket készíttetett a megújított belső berendezésére. Ezzel egy időben átalakították a barokk kori kolostorépület és a templom főhomlokzatát a gótizáló romantika ízlésének megfelelően.

A műemlék leírása

Az egyhajós teremtemplom és a déli oldalához csatlakozó torony gótizáló homlokzatkiképzést nyert a XIX. század közepén. A hajó mérművekre emlékeztető díszítéssel ellátott oromfala lépcsőzetesen kiképzett, csúcsán háromszögű lezárás látható.

Ezt a kiképzést ismételi a csúcsíves bejárat fölött magasodó, a homlokzat síkjából enyhén kiugró rész is. A homlokzatot egy négyzetes mezőbe mélyített és ennek sarkain vakmérművekkel keretelt rózsaablak és egy kisebb körablak törik át.

A csúcsíves bejárat orommezejében háromszögű táblán a templom építésére utaló latin nyelvű kronosztichonos felirat olvasható: „AeVI/ternI Dei/ CVLtVI, et bea/tae Annae honorI, sV/peris faVentibVs, eXtrVI feCit/ StephanVs SzentzY, Abbas BaboLChen/sis, Cantor et CanonICVs VaraDIensIs” (1773).

A csúcsíves ablakokkal ellátott torony a sisak alatti részen szintén lépcsőzetes kiképzésű, emellett egy kisebb és egy nagyobb kör alakú nyílás és egy vakolatsávval keretelt vakablak tagolja a homlokzatot.

A templombelsőbe lépve egy dongaboltozatos térbe jutunk, mely fölött az orgonakarzat emelkedik. A hajó a barokk korban kedvelt csehboltozattal fedett, a szentélyben pedig fiókos dongaboltozat található.

A templom három, fehérre festett, helyenként aranyozott, barokkos elemekből komponált oltára és hasonló díszítésű szószéke a XIX. században készült.

A főoltárképen Joachim, Anna és Szűz Mária láthatóak a Mária tanítása ikonográfiai típus szerint. A szentélyzáródás teljes szélességét átfogó főoltár szoborfülkéiben az oltárkép fölött Szent Borbála, jobb oldalt Szent József, bal oldalt Szent István vértanú tűnnek fel.

A jobb oldali mellékoltáron Szent József halála, míg a bal oldalin az Utolsó vacsora láthatóak. Az orgonakarzat két oldalára Nagy Szent Gergely és Szent Ágoston szobrait helyezték el.

A szentély jobb oldalának festett üvegablakán a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tűnik fel, alatta a következő felirat olvasható:

„In Honorem Immaculatae Virginis Mariae dicat Joannes Zeley Prepositus et Canonicus 1888”.  

A hajó boltozatán Mária mennybemenetelét ábrázoló freskó látható, míg a templom boltozatának többi része barokkos növénydíszekkel van kifestve.

Figyelmet érdemel a váradi római katolikus püspökség gyűjteményében található három olajfestmény, melyek minden bizonnyal a templom vagy a kolostor egykori berendezési anyagához tartoztak.

Az első kép – Johann Michael Millitz bécsi festő 1772-ben készült műve – a templom és a zárda alapítását örökíti meg, mégpedig azt a jelenetet, amint Szenczy István kanonok átnyújtja az alapítólevelet az apácák körében álló főnöknőnek.

Egy másik olajkép az orsolyita rend megalapítóját, Merciai Szent Angélát egy asztalra helyezett kereszt előtt térdelve jeleníti meg; emellett a gyűjteményben megtalálható a rend névadójának, Szent Orsolyának az ábrázolása is.

A Szent Anna templom az 1850 után uralkodóvá váló gótizáló stílus olyan példája, melyre leginkább a geometrizáló, kubusos homlokzatkiképzés jellemző, ellentétben az elterjedtebb oldott gótizáló romantikus homlokzatkiképzéssel.

Párhuzamba állítható az újvidéki református templom geometrikus homlokzatával, de egyes elemei nagyon hasonlóak a szintén Szaniszló Ferenc püspök által építtetett váradvelencei Szűz Mária szeplőtelen fogantatása plébániatemplomhoz.

Válogatott irodalom

Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest, 1932. 77–78.

Komárik Dénes: A gótizáló romantika építészete Magyarországon. In: Építés-Építészettudomány, XIV. köt, 3–4 sz. Budapest, 1982. 275–321.

Péter I. Zoltán: Nagyvárad római katolikus templomai. Nagyvárad, 1992. 84–89.

Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Nagyvárad, 2005, 160–161.