Történeti adatok

A kolozsvári rekatolizáció eredményeként 1716-ban a Fő téri templom visszakerült a katolikus egyház tulajdonába, ezt követően az unitárius egyház kénytelen volt nyolc évtizedig magánházakban, különböző imatermekben gyülekezni.

Négy állanó istentiszteleti helyet alakítottak ki, a Belmonostor utcai Lacovius-házban, a Közép utcai püspöki lakásban, a Belmagyar utcai Huszár-házban és Akáts István Külmagyar utcai csűrjében.

A század második felében már csak két imaházat használtak, így hamarosan, az 1791-ben tartott tanácskozáson megfogalmazódott az unitárius templom építésének igénye.

A tanácskozáson azt is eldöntötték, hogy melyik három Belmagyar utcai ház helyére fogják építeni, majd a következő évben elkezdték a bontást.

Az unitárius templom 1792 és 1796 között épült fel, Türk Antal kőművespallér tervei alapján.

Az ácsmunkákat Überlacher Antal ácspallér, a fa berendezést Vas István, a stukkódíszes szószéket ismeretlen mester készítette Türk tervei szerint, Lázár István püspök megrendelésére.

A templom megépítését követően, az erős alapozás ellenére több alkalommal javításokra szorult.

A XIX. század elején a talajmozgások okozta falrepedéseket Iosef Leder építőmester javíttatta meg 1806-ban. A század végén az épület boltozatán és falain újabb repedések jelentkeztek. Az épület állapotának felmérését Georg Winkler építész és Christian Kiermayer ácsmester végezték el, akik 1830 decemberében a boltozatok lebontására és a falazatok támfalakal való megerősítésésére tettek javaslatot.

Az épület megerősítését végül Alföldi Antal végezte el 1831-ben, külső támfalak megépítésével.

1908-ban a torony sátortetejét a Pákei Lajos által tervezett hagymakupolára cserélték. A templomot később is több ízben, 1910-ben, 1948-ban, majd 1967-1968 között renoválták.

Az egyházközség csak nehezen tudott kilábalni az erejét meghaladó építkezés adósságaiból.

Az orgona építésére 1804 áprilisában kötnek szerződést Metz Sámuel berethalmi orgonakészítő mesterrel‚ aki 1806-ban adja át művét‚ mely tízregiszteres; az orgonaszekrényt Posoni György piktor díszíti. Ez az orgona 1928-ig szolgálja a templomot‚ akkor egy kétmanuálos orgona építésére kötnek szerződést a nagyváradi Szeidl Ferenc céggel. 1930. június 1-én szentelik fel az új orgonát‚ ekkor Zsizsmann Rezső orgonaművész ad koncertet.

A műemlék leírása

Az unitárius templom Kolozsvár központjában, a December 21 sugárút és a Dávid Ferenc utca találkozásánál található. Az épület nem keletelt, hosszanti tegelye észak-dél tájolású. Az unitárius templom egy kis méretú előcsarnokkal bővített teremtemplom, melynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik.

A főhomlokzat földszintét háromtengelyes tagolása határozza meg, melyek közül csak a központi és a nyugati tengely nyílása áttört, a harmadikat befalazták.

Az előcsarnok szintén három egységre osztott, melyek közül a középsőt dongboltozat, a két szélsőt fiókos dongaboltozatok fedik. A templom hajójának központi szakaszát csehsüveg boltozat, a szélső szakaszokat elliptikus metszetű csehsüveg boltozatok fedik.

A főhomlokzatot az erősen kiugró középrizalit határozza meg, mely fölött a kétszintes, hagyamakupolás torony emelkedik.

A toronytest felső szintjénak sarkait jón fejezetes pilaszterek tagolják. Az álzárókővel díszített hangablakokkal megnyitott toronyszintet fogsorfrízzel hangsúlyozott, profilált koronázópárkány zárja le.

A torony alsó szintjét egyetlen ablak töri át, falsarkait lizénák emelik ki. A tornyot két pillérre helyezett, urnával koronázott voluta veszi közre, melyek a toronytest első szintjét a homlokzat szélső pontjaival kötik össze. A torony első szintjét ellipszis alakú ablakok törik át.

A főhomlokzat alsó szakaszát dór fejezetes, magas oszlopszékre helyezett pilaszterek tagolják.

A homlokzat középső tengelyében, a főbejárat fölött ívelt vonalú, koronázópárkányát hangsúlyos fogsorfíz emeli ki, melyet egy guttacseppes triglifes-metopés fríz egészít ki, melyet a következő feliratú, hármas tagolású architráv támaszt alá:

IN HONOREM SOLIUS / DEI. MDCCXCVI. A főkapuzat egyenes záródású, konzolpárra terhelt felső fele enyhén ívelt. A bejárat tengelyét egy oválisalakú ablak, egy ívelt vonalú erkély és egy magasabb, szegmentíves záródású ablak hangsúlyozza. Az ovális alakú ablak keretét rózsákkal díszes fűzérdísz emeli ki.

A főbejárat fülkeszerűen kialakított mélyedésének felső szakaszát kagylódísz és a kagylóból burjánzó, leveles faágak töltik ki. A fülke oldalfalait, az erkély szintjéig gazdag szőlőindás és szőlőfürtös dombormű díszíti. Az oldalbejáratok fülkéinek falazatát szalagmotívum borítja. A templom oldalhomlokzatának falait nyolc-nyolc dór fejezetes pilaszter tagolja. A templom keleti és a szentélye felőli falazatát masszív támfalak erősítik, melyek szerepét a nyugati homlokzaton a szokmszédos iskolaépületre terhelő árkádok veszik át.

A templom toronyalját szimmetrikusan egy-egy négyzetes, fiókos dongaboltozattal fedett előtér veszi közre. Mindhárom térből átjáró nyílik a templombelső felé.

A templom longitudinális belső terét egy széles főhajó és a hozzá kétoldalt csatlakozó mellékhajó, valamint a hosszházhoz észak felől kapcsolódó, a nyolcszög három oldalával záródó szentély alkotja. A főhajót három boltszakaszra osztott, stukkódíszes csehboltozat fedi. A két szélső, keskeny boltszakasza egy széles, centrális boltszakaszt vesz közre. A hosszházhoz mindkét oldalon három-három mély fülke kapcsolódik. A fülkéket elválasztó masszív falazatok a hosszház központi tere felé néző, ívelt vonalú karzatokat tartanak.

A templombelsőt a magas, erősen profilált lábazaton álló, kettős, helyenként lépcsőzetesen egymásra helyezett, kompozit fejezetes pilaszterek tagolják, melyek üres fríz és hangsúlyos párkányt támasztanak alá. A templombelső észanyugati falpilléréhez stukkóból képzett akantuszlevelekkel, rózsákkal és drapériával díszes szószék csatlakozik.

A templom előcsarnokában található az úgynevezett Dávid Ferenc-kő. A hagyomány szerint 1568-ban, a vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlésről visszajövet Dávid Ferenc a Tordai út sarkán ezen a kövön állva mondott prékációja hatására Kolozsvár egész lakossága unitárius hitre tért.

Válogatott irodalom

Mircea Ţoca: Clujul baroc. Cluj-Napoca, 1983. 40-52.

Gaal György: A Magyarok utcája. Kolozsvár, 1995.

Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. Szerk. B. Nagy Margit. Bukarest, 1982.