Történeti adatok

A források szerint 1735-ben Szatmárnémetinek 17 zsidó lakosa volt. A zsidóság száma a 19. század közepétől kezdődően jelentős növekedésnek indult, a 20. század elejére pedig az 1842-ben hivatalosan is megalakult izraelita hitközség Erdély egyik legjelentősebb hitközségévé nőtte ki magát. 

A városban egykor működő három nagyzsinagóga (ortodox, status quo ante, Németi) és huszonöt imaház közül mára csak a Várdomb utcai ortodox zsinagóga áll, legutóbb 2007 júliusában dőlt össze a felújítás előtt álló Hám János utcai zsinagóga.

A város első zsinagógája a jelenlegi ortodox zsinagóga helyén épült 1856-ban és harminchárom évig működött. Megrongálódott állapota miatt a hitközség új zsinagóga építése mellett döntött. Az építkezési munkálatok 1891 és 1892 között zajlottak, a város első főrabbijának, Mandelbaum Benjámin Farkas idejében Bach Nándor (1842 -1905) váci származású építész és rajztanár, a nagyváradi Zárda utcai zsinagóga (1890) építészének tervei alapján.

1920-ra a szatmárnémeti zsidóság száma közel nyolcezerre emelkedett. Valószínűleg emiatt került sor a zsinagóga déli oldalán húzódó Talmud Tóra imaház építésére, melynek építési munkálatai 1927-ben fejeződtek be.

A műemlék leírása

A szatmárnémeti ortodox zsinagóga és Talmud Tora imaház Szatmárnémeti belvárosában, a Várdomb (jelenleg Decebal) utcában található. Az épületek nyugati főhomlokzatai párhuzamosak az utca vonalával, a mögöttük húzódó udvarban pedig a Szatmárnémeti Izraelita Hitközség székhelyének épülete helyezkedik el. Ugyancsak az udvarban található, a zsinagóga és az imaház között, a szatmárnémeti deportált zsidók emlékműve.

Az eklektikus stílusú zsinagóga alaprajzi szempontból a 19. század végére elterjedt hosszanti terű, csarnokrendszerű, a belső teret három oldalról női karzattal körülvevő zsinagógák típusába tartozik. Az épület kelet-nyugat tájolású, nyugati főhomlokzata az utca vonalát követi.

A háromtengelyes főhomlokzat téglaarchitektúráját a főpárkány fölé emelkedő ötoldalú, változó nagyságú urnákkal lezárt erőteljes falpillérek, a párkányok és a félköríves záródású nyílászárók, valamint a bejárati szint nyílászáróit díszítő stilizált fejezetű féloszlopok vakolt tagozatai teszik változatossá.

Az előcsarnokba vezető főbejárat a főhomlokzat középtengelyében, a női karzatra vezető mellékbejáratok pedig ennek szélein nyílnak. A bejáratok és a karzatok szintjeit kettős párkány választja el. Fölötte, a főbejárat vonalában egy félköríves záródású, áttört orommezejű, féloszlopok által patkóívekre tagolt háromosztatú ablak, a mellékbejáratok fölött pedig egy-egy félköríves záródású ablak látható.

A markáns falpillérekkel határolt falsíkokat háromszög alakú, ívsoros párkánnyal díszített, körablakokkal áttört oromzatok zárják le. Az oromzatok csúcsaira különböző díszítőelemek kerültek, középen Mózes törvénytábláira utaló feliratos kőtáblák, a széleken pedig palmettadíszek láthatóak.

Az oldalhomlokzatok egyszerű kialakításúak. Az északi és déli homlokzatokon a falakat tagoló falpillérek és az egymás fölé helyezett félköríves záródású ablakok hat tengelyt különítenek el egymástól. Mindkét oldalon a középtengelyben egy-egy oszlopok által hangsúlyozott mellékbejárat nyílik.

A zsinagóga belső terébe az előtéren keresztül lehet belépni. A téglalap alaprajzú teret az U-alakban körbefutó karzatot tartó kockafejezetű öntöttvas oszlopok osztják három hajóra. A tér közepén a tóraolvasásra szolgáló emelvény, a bima, a „keleti fal"(mizrah) előtt pedig a zsinagógai tértől egy díszráccsal elválasztva félköríves fülkébe mélyített, oszlopokkal keretezett tóraszekrény áll. A frigyszekrény fölött héber felirat olvasható. Itt is megjelennek a jellegzetes zsidó díszítőelemek, a Dávid-csillag, Mózes törvénytábláira utaló kőtáblamotívumok.

A tóraszekrény két oldalán stallumok kaptak helyet, ezek egykoron az elöljárók számára voltak fenntartva.

A zsinagóga belső tere keleties hangulatú, a teknőboltozatot dekoratív festés, geometrikus, négyzetes illetve trapéz alakú kerettel közrefogott stilizált növényi ornamentika, az oldalfalakat pedig patronmintás, palmettás díszítést idéző festés díszíti. A belső tér dekorációjának meghatározó elemei közé tartoznak a falakat tagoló, kör illetve patkóíves, narancssárga, kék és fehér színű ólomkeretes táblákból álló üvegablakok, valamint a mennyezet közepéről alácsüngő keleties hangulatú csillár.

A zsinagóga mellett működő imaház előtérből és nyugati karzatos liturgikus térből álló téglány alaprajzú épület. Két bejárata a nyugati és északi homlokzatok középtengelyében helyezkedik el.

Háromtengelyes, lizénákkal tagolt vakolatarchitektúrájú főhomlokzatát ívsorral díszített párkány zárja le, föléje pedig többszörösen ívelt, barokkos jellegű oromzat emelkedik. Az oromzatot lezáró félkörívben Dávid-csillag fölött héber felirat látható. Az egyenes záródású főbejárat két oldalán egy-egy kosáríves ablak nyílik. Az alsó szint nyílászáróit és az emelet félköríves záródású ablakai stukkóból kialakított keret fogja közre.

Az északi és déli oldalhomlokzatok négy tengelyesek, függőlegesen lizénák és háromkaréjos orommezejű félköríves záródású ablakok tagolják, felül pedig egy-egy hullámzó vonalú ívsorral díszített párkánnyal záródnak.

A belső térbe az imateremként használt előtéren keresztül lehet belépni. A bejárattal szemben a keleti falba mélyülve az oszlopokkal és féloszlopokkal díszített, hármas tagolású tóraszekrény foglal helyett, ajtaját aranyszálakkal gazdagon hímzett bársonyfüggöny takarja el. Előtte, a tér közepén díszes rácsozatú tóraolvasó-emelvény látható. A belső falak díszítése egyszerű, az okkersárga oldalfalakat a festett üvegablakokkal harmonizáló, Dávid-csillag motívummal díszített kék falsávok teszik változatossá.

Válogatott irodalom

Arhitectura ecleziastică din Satu Mare. Szatmár egyházi építészete. Ecclesial Arhitecture of Satu Mare. Szerk: Szőcs Péter Levente. Satu Mare, Editura Muzeului Sătmărean, 2007.

Bura László: Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése. Szatmárnémeti, 2002.

Csirák Csaba: A szatmárnémeti zsidó hitközség. In: Szatmári zsidó emlékek. Otthonom Szatmár Megye 12. Szerk: Csirák Csaba. Szatmárnémeti, 2001. 

Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon (Térképek, rajzok, adatok). Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1991.

Muhi Sándor: A Várdomb utcai zsinagóga. In: Szatmári zsidó emlékek. Otthonom Szatmár Megye 12. Szerk: Csirák Csaba. Szatmárnémeti, 2001. 196-199.

Szatmárnémeti szabad királyi város. In: Magyarország vármegyéi és városai. Borovszky Samu (szerk.), Budapest, 1906.

Streja, Aristide - Schwarz, Lucian: Sinagogi din România. Bucureşti, 1996.