„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”

Zsoltárok könyve 50:15 

Akárhányszor eszedbe jut a néhány nappal ezelőtti tragikus kimenetelű baleset, beleborzongsz a gondolatába, és keserű érzés ül a szívedre. Fiatalabb volt nálad. Igen, csak egy évvel, de akkor is. Fiatal volt, és bár személyesen nem ismerted, csak annyit mondhatsz róla, hogy a kollégád volt, halálának híre mégis megrázott. 

Egy férj, egy apa, aki nem jön többet haza, pedig annyian várják. Néhány pillanatra próbálod a család helyébe képzelni magad, elmerengsz azon, mit is mondanál a gyermeknek, aki kérdőn néz az ajtó felé, hogy apuci mikor jön? Aztán erőszakot alkalmazol agyad tekevényein, és igyekszel már nem gondolni erre, mert ez túl sok. Ez nyomorúság. 

Mint egy szelet kenyér az éhezőnek, úgy szólít meg téged ez az ige. Isten segítségét kínálja fel benne. Támaszát. Jelenlétét. 

"Hívj segítségül! Engem hívj segítségül!" - szól az ősi iraton keresztül az örökké változatlan és mindig időszerű Isten hangja. "Engem hívj segítségül! Én itt vagyok, és szeretném, ha te is éreznéd a jelenlétemet. Szólíts meg bátran, nem kell hogy félj, nem kell, hogy modorosan viselkedj, hogy visszatartsd az érzéseidet, könnyeidet előttem. Csak hívj engem. Segítségül. 

Hivhatsz a békében, és leülhetünk beszélgetni a terveidről, álmaidról. Hívhatsz, amikor elborít a hétköznapok terhe, és nálam békére találsz. Hívhatsz, amikor sikeres vagy, és én veled együtt fogok örülni. És hívhatsz, amikor úgy érzed, nem megy tovább. Amikor minden rossz megtörtént, amitől rémálmaidban rettegtél, amikor nem találod a miértekre a választ, amikor igazságtalannak érzed az életet, amikor csapások sorozatát kell hordoznod. Én veled leszek. És megszabadítalak.

Nem ígérem, hogy egy szempillantás alatt ki fog sütni majd a nap, és minden megoldódik. Nem ígérem, hogy mindig megszűnik az imád hatására a nehézség. De azt megígérem, és be is tartom, hogy veled leszek. Megszabadítalak úgy, ahogy az neked a legjobb lesz. Nem hagylak magadra, nem fordítok neked hátat, hanem veled élem át mindazt a borzalmat, amin keresztül kell menned, és erőt adok, az én erőmet, hogy el tudd őket hordozni. 

Ne félj, én kezemben tartom a történéseket. És kezemben tartalak téged is. Senki sem vehet el tőlem. Hát hívj engem! Hívj engem segítségül!"