Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Lukács 2:10-11)

A téli ünnepek sokak számára nagyon sivárak. A diákok leterheltek, a háziasszonyokra nagy nyomás nehezedik a rájuk váró főzés, sütés miatt, sőt vannak emberek, akik részben az ünnepek, részben a napfényhiány által okozott melankóliában szenvednek. 

Van valami különleges ezért a tavasz közeledtében. Látni először a nárciszt kibújni a földből.

Jézus idejében a zsidók is biztosan erre a tavaszra, az Úr megjelenésére szomjaztak. Akkor már hosszú ideje nem jelentette ki magát Isten, a zsidók pedig egy erős, pogány Római Birodalom kormányzása alatt éltek. Bár az emberek nem éltek nagy elnyomásban, az örömük elhalványult, megfakult. A nép valami jobb után sóvárgott.

Vagy gondoljunk a pásztorokra, akiknek az angyalok megjelentek Jézus születésekor. Az unalmas estéjüket, vagy éppen az álmukat egy nagy dolog szakította félbe.

Körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

Természetesen ez a félelem rövid ideig tartott. Milyen félelem szállhat szembe egy ilyen elképesztő nagy örömmel?

Üdvözítő született ma nektek.

„Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.” (Lukács 2:15)

Nem csoda, hogy a 3. adventi gyertyát, az Öröm gyertyát Pásztor gyertyának is nevezik. Valószínű a pásztorok az egyetlen szereplői a történetnek, akik ennyire valóságosan részesültek ebben az örömben. Ők az egyszerű mindennapjaikat élték , amikor -nem másért, mint Isten kegyelméből, - megkapták az öröm ajándékát. Megláthatták a Messiást, a régen várt Messiást, és bepillanthattak a buzgón várt „tavaszba”.

Ahogy a Karácsony közeledik, emlékezzünk mi is erre az örömre. Mi is várunk egy eseményt: Jézus második eljövetelét. Harcoljunk tovább a folyamatosan bűnt szülő világ ellen. De, az ünnepekben, emlékezzünk a testté lett Krisztusra hasonló örömmel, mint születésének első tanúi. 

Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek. (János 16:21-22)