„Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.”

(71. Zsoltár 5-6. vers)

Az emberek többsége szerint a reménység nem más, mint valami elérhetetlen vágyálom, ’csalfa, vak’ délibáb, mely képzeletünk szüleménye.

Ám a Bibliában, mind a héber tikva, mind a görög elpisz szavak a reménységen túl, biztosítékon alapuló bizalmat és várakozást is jelentenek. Amit Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótárában úgy definiált, hogy:

„Remél valamit a jövőben a jelenben élő személy, vagy reménykedik egy eljövő dologban, számít rá. A remél, reménykedik szavunk eltorzult azzal, hogy a legtöbb esetben bizonytalan vágy lett belőle, minden reális alap nélkül. A bibliai szó biztos várását jelenti valaminek, ami be is fog következni. Isteni dolgokban maga Isten a biztosítéka annak, hogy a várakozás nem fog csalódást okozni, hanem beteljesedik. A bibliai reménység nem bizonytalan óhaj, hanem megalapozott, örömteli várása annak, ami egészen biztosan be is következik.”

Ezt a múlt tapasztalatain alapuló biztos jövőképet tárja elénk a 71. zsoltár, mikor egész életívét Isten kezében elrejtve látja: „anyám méhéből te vontál ki engem” „vénségemig, megőszülésemig se hagyj el engem.”

„Te vagy reménységem” „én bizodalmam” „Reád támaszkodom”, ezzel fejezi ki Dávid, hogy bár lehet, vannak események, melyeknek mögöttes okát nem érthetjük meg, viszont Isten még soha nem okozott csalódást. Amit ugyanis megígért azt 100%-ban meg is tartotta.

Ezért mondja Pál apostol is, hogy a reménység „lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya” (Zsid. 6:19), „A reménység pedig nem szégyenít meg” (Róm.5:5)

S ma, mikor oly sokan, mint a viharzó tengeren ide-oda hánykódó horgony nélküli csónakok csak sodródnak az árral. Ma, mikor oly sokan elvesztve reménységüket, mint vakok tapogatóznak a világ útvesztőjében.

Nézzünk vissza, milyen nagy szeretettel és irgalommal vett körül minket az Isten. „legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” (1Thessz.5:8)