Egy német mesterlegény vándorlása során elvetődött a holland világ- és kikötővárosba, Amszterdamba.

Lenyűgözte a gazdag patríciusok házainak pompája, és megkérdezte az egyik mellette elhaladó holland lakostól:

,,Mondd csak, kedves barátom, kié itt ez a sok szép ház?"

A holland nem értette őt, és ezt mondta:

,,Kann nit verstahn" (,,Nem értem" - hollandul).

Az együgyű vándorlegény azonban azt hitte, hogy ,,Kannitverstahn" a gazdag tulajdonos neve, és ezt gondolta: ,,Ó, ez a Kannitverstahn úr biztosan boldog és elégedett ember, ha ilyen szép házakban lakhat."

Amikor a német mesterlegény eljutott a kikötőbe, látta a sok, nagy tengerjáró hajót, amelyekből a távoli Indiából és Kelet-Ázsiából hozott drágaságokat rakodták ki és vitték a szárazföldre.

A drága holmik ilyen sokaságát a német még soha nem látta életében, és ismét megkérdezett egy ottani hollandust:

,,Mondd csak, kedves barátom, kié ez a sok pompás hajó?" Ismét ezt a választ kapta: ,,Kann nit verstahn."

A német legény nem győzött csodálkozni, hogy milyen nagy a gazdagsága ennek a ,,Kannitverstahn" úrnak. Elgondolkodva mindezen a földi pompán, amit ott látott, és ami ugye mind ,,Kannitverstahn" úré, visszament a városba.

Ott egy hosszú temetési menettel találkozott.

A német vándorlegény azonnal felismerte, hogy itt nyilván egy különösen jelentős polgárt visznek a sír felé, hiszen olyan sok ember kísérte utolsó útjára. Együttérzően csatlakozott a temetési menethez, és egy idő után részvéttel tele megkérdezte az egyik gyászolót: ,,Biztosan városotok egyik híres embere halt meg, meg tudnád mondani, kedves barátom, ki volt az?" Megint csak ezt a választ kapta: ,,Kann nit verstahn." -

Akkor az együgyű német könnyekben tört ki, és ezt mondta: ,,Ó, te szegény Kannitverstahn! Mi hasznod van immár szép házaidból és pompás hajóidból? Most halott vagy, és elmész a minden élők útján, és nem vihetsz magaddal semmit a javaidból, hiszen az utolsó ruhának nincs zsebe. Ó, te szegény Kannitverstahn!"

Régi időkből származó, megrázó élmény volt ez, amelynek mai korunkra nézve ugyanolyan nagy a fontossága és a jelentősége. Bár a német mesterlegény a nyelvi nehézségek miatt teljesen félreértette a helyzetet, ez a történet számunkra a Szentírás felől nézve lelki-szellemi alapvető kijelentése miatt megragadó.

E világ javaival való törődés és az azok megszerzésére irányuló igyekezet jelenti az elbukott és bűnös emberek életének lényegét. Ha meg kell halniuk, üres kézzel állnak Isten ítélőszéke előtt.

Ezért int bennünket a Szentírás arra, hogy ,,az odafennvalókkal törődjünk", hogy egykor Isten gyermekeiként megkapjuk a teljes jutalmat. Mindent, amire a földi élethez szükségünk van, Mennyei Atyánk megadja nekünk (Mt 6,33).

Joachim Langhammer