„Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldi el Istennek ezt az üdvösségét! Ők pedig meg is fogják azt hallani.”
Csel. 28.28
Miért van az, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja (1Tim.2.4), de mégsem fog minden ember üdvözülni (Jel. 20.15)?
Isten szíve vágya, hogy megmentsen, ezért mindent megtett és tesz. Elküldte legdrágább kincsét, Krisztust (Ján.3.16).
Neki adott mindent, amire csak szükség lehet a megmentésünkhöz (2Kor.1.20, Máté 28.18), gondoskodott arról, hogy hallhassunk az evangéliumról (Róm.3.1).
Mégis mindez az erőfeszítés kevés? Joggal teszi fel a kérdést: Mit tehettem volna még értetek (Ésaiás 5.4)? Mire van még szükség?
Erre a rövid kérdésre ezt válaszolhatjuk: ránk. Ránk van szükség, az együttműködésünkre, mert a szeretet olyan következetesen kitart a szabadság mellett, hogy még a jót sem kényszeríti az emberre.
Pál apostol újra és újra átélte azt, hogy megszólította Isten elhívott népét, és elutasításba, sőt ellenállásba ütközött.
Megértette azt is, hogy nem állhat meg az elutasítás miatt, hanem tovább kell mennie, és azoknak hirdetni az evangéliumot, akik készek meghallgatni.
A szeretet mindenkit kérlel, de senkit nem kényszerít.
Hozzánk is eljutott a kérlelés és ma is szólítgat. Hogyan válaszolunk?
Legyen áldott a napod!
Kapcsolódó hírek:
Bizalom és reménység
Eljön a nap...
Krisztusban beteljesedve
Hiszek az életben