"Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Lukács 22,40
Jártatok már úgy?
~ Kiosztották a feladatlapokat, ránéztél a kérdésekre és kétségbeestél. "Semmit sem tudok" - gondoltad és imádkozni kezdtél.
~ Rád nehezedett egy teher, remélted elkerülheted, de már késő volt. Imában Istenhez mentél: "Kérlek, ne történjen meg!" - mondtad.
~ Barátod megbetegedett és te vártál. Alig hívtad, messze kerültetek egymástól. Mikor beléptél a kórterem ajtaján, mintha nem is őt láttad volna, a betegség teljesen megváltoztatta. Azon az úton járt már, amiről nincs letérés. Könnyes szemmel kérted: "Uram, gyógyítsd meg, ha teheted!"
És még sorolhatnám a történeteket az elkésett imákról. Igen, mert bár hiszem, hogy mindig van remény és azt is, hogy Ő kész bármikor meghallgatni, de mégis van, hogy már késő. Késő, mert elmulasztottunk valami fontosat, lényegeset. Elmulasztottunk például szeretni, tenni valamit a másikért, vagy önmagunkért, amikor még lehetett, amikor még a módunkban állt.
Ez a történet a felkészülésről, az időben való cselekvésről szól. Jézus tudta, hogy milyen elképzelhetetlen próba vár rá és tanítványaira. A Gecsemáné arról szól, hogy Neki is, Ki a legcsodálatosabb, alig maradt ereje reggelre. Szerette volna megóvni Pétert és társait, és tudta, hogy az Isten közelsége, jelenléte, az ima erőt adhat nekik, de ők nem fogadták meg a tanácsot. Elaludtak. A kényelmesebb utat, a hamis biztonságot, az álmodozást választották a valóság helyett.
Isten ma is arra kér: KÉSZÜLJ! Ne mulaszd el hát az alkalmakat és a lehetőségeidet! Nézz szembe azzal, ami rád vár és cselekedj! Keresd Isten jelenlétét, szeretetét és erőt kapsz! Ő ezt szeretné neked adni.
Kapcsolódó hírek:
Bizalom és reménység
Eljön a nap...
Krisztusban beteljesedve
Hiszek az életben