Mindig napsugárban

Virágkiállításon egy kislány cserepe nyerte az első díjat. A polgármester díjkiosztáskor érdeklődött, hogy hol lakik a kis nyertes. Kiderült, hogy a város legsötétebb utcájában van a lakásuk. - Hogyan tudtál ott ilyen pompás virágot nevelni? - kérdezte a polgármester.

- Reggel az ablakunkba sütött a nap, oda tettem. Déltájban felvittem a második emeletre, egy néni adott neki ablakában helyet. Délután pedig egy kedves bácsi megengedte, hogy padlásszobája ablakában kapjon a virágom napot. Így egész nap napsugárban volt...

Azt már nem!

Már több ezer orosz foglyot megfürdettek a fogolytáborban felvételkor. Egy fogoly, aki életében még sohasem fürdött, semmi áron sem akart a vízbe menni.

- Azt már nem! - mondta konokul. Erre megfogták és beletették a vízbe. Alaposan megfürdették.

- Most már ki a kádból! - parancsolták neki fürdés után.

- Azt már nem! - szólt ragyogó arccal és vígan lubickolt tovább.

A teljesen Istennek szentelt élettel is így vannak sokan. Nehezen mennek bele, de mikor megismerik, boldogan hirdetik:

Felét sem mondták el nekem!

 A fürdőző verebek

A verebek közelében időzött a pacsirta. A dalos madár észre sem vette volna a porban csiripelőket, ha meg nem szólal az egyik veréb: - Fürdünk, tarts velünk, hiszen te is fürdesz... - Igaz - mondta a pacsirta - én is fürdöm, de fent a napfényben...

 Kik a szentek?

Egy gyermeket elvitt a nagynénje egy székesegyházba. Ámulva nézte a hatalmas festett ablakokat s a rajtuk beáradó fényt.

- Kik azok az ablakokra rajzolt emberek? - kérdezte félénken.

- Szentek.

- Most már tudom, hogy kik a szentek: olyan emberek, akik engedik, hogy átragyogjon rajtuk a világosság - suttogta a kicsi csendesen.

A bájosság receptje

 Egy kedves hívő öregasszonyt megkérdeztek, hogy hogyan őrizte meg üdeségét, mit használt, hogy ilyen bájos maradt.

- Ajkamra egész életemben igazságot, hangomra imádságot,

szememre könyörületet,

kezemre jótékonyságot,

alakomra egyenességet a szívemre pedig mennyei szeretetet használtam - válaszolta mosolyogva.

 Szelídség

Stockmayer Ottó szolgálója egyszer leejtette a teli leveses tálat.

- Nem ütötte meg a lábát kedves? - kérdezte Stockmayer csendesen.

A  SUSZTER IMÁJA: