A mindig nyitott út. - Most nem szabad apukához bemenni, zavarod - szolt az anya kislányához.

- De én bocsánatot kérni megyek - fellebbezett a kicsike.

- Akkor mehetsz... - engedett az anya.

Átszögezett kezek. Papot hívtak rokonai a hívő öregasszonyhoz.

- Itt hozom bűnei bocsánatát - szolt a megérkező pap.

- Mutassa a kezet! Át van szögezve? Mert nekem csak át-szögezett kéz hozhat bűnbocsánatot - hangzott a szív mélyéről jövő válasz.

 Nem illik. - Megállj csak, megmondalak apukának, ha hazajön - szolt az édesanya kislányához, aki rossz fát tett a tűzre.

- De anyuka én bocsánatot kértem, és amiért egyszer bocsánatot kértünk, nem illik előhozni többet - tiltakozott a kicsike. Ézsaiás38,17.

. A hűséges kutya. Különös jelenetnek voltak tanúi a Szajna-partján sétálók. Egy fiatalember evezett a folyó közepén; a csónakban ült a kutyája mellette. Egyszercsak megragadta a fiatalember a kutyát, a folyóba dobta, és gyorsan továbbevezett.

A kutya a csónak után úszott, de a fiatalember - nyilván, hogy a kutyát vizbeölje - az evezővel, olyan erővel sújtott felé, hogy csónakja felborult.

A fiatalember fuldokolni kezdett, de hűséges kutyája megragadta, és kihúzta a partra...

Melyik ér többet? - Többet használt az emberiségnek az, aki a gázt feltalálta, mint a Názáreti - szólt közbe valaki egy utcai evangelizáló összejövetelen.

- Jól van kedves barátom, önhöz, ha majd a halálos ágyán fekszik, egy gázgyári szerelőt fogunk hivatni; magam részéről inkább elolvasom János evangéliuma 14. részét - válaszolt nyugodtan az evangélista.

A fóka. Egy grönlandi misszionárius, mikor bibliafordítás közben a János 1,29 verséhez ért, megakadt. Nem tudta, hogy hogyan fordítsa a „bárány" szót, mivel a jégmezők lakói sohasem láttak bárányt.

Végül „fókának" fordította - ugyanis ami nekünk a bárány, az az eszkimóknál a fóka. Húsa táplálékul szolgál, zsírja világít, prémje ruhát ad, melegít...

 A legdrágább vers. Egy ifjú keresztyén egy öreg hívő halálos ágyánál kérdezte:

- Felolvassam a legdrágább verset a Bibliából? Az öreg igent intett, mire a fiatalember János 14. fejezetének ezt a versét olvasta:

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek." - Nem - mondta a haldokló - nem ez a legdrágább vers. Olvasd csak tovább! A fiatalember tovább olvasta:

És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."

- Ez a legdrágább - suttogta a haldokló öreg - nem a lakóhely, hanem Ő maga után vágyom...

Át a Biblián. Gipsy Smith beszélt egy emberről, aki azt állította, hogy nem hatott rá a Biblia semmit, noha többször át-ment rajta.

- Engedje, hogy a Biblia menjen át egyszer magán - válaszolt az evangélista -, majd akkor másképp fog beszélni...

A gyümölcsös belseje. Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.

Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd: - Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...

- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És be-vált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.

- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.

Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol-tartására valók.

Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.

A Biblia titkai. Egy öreg igehirdetőt a Biblia titkainak megmagyarázására szólítottak fel.

- Szívesen - felelt az idős ember - de előbb kérem, hogy magyarázza meg nekem: hogyan lehet, hogy az ön piros tehene zöld füvet eszik, és fehér tejet ad, amelyből sárga vaj lesz?! Egy dolog igaz lehet, bár nem tudjuk megmagyarázni, hogy hogyan - sem megérteni, hogy miért... A kérdező elhallgatott.

Miért? Egy látogató a siketnémák intézetében kérdéseket írt fel a táblára. Közben ez a mondat is a táblára került:

Mi-ért teremtett engem Isten hallónak és beszélőnek, titeket pedig miért siketnémáknak? Megdöbbenve nézték a szörnyű sorokat. Egy kislány felkelt, ajka remegett, szemei könnyárban úsztak.

Egyenesen a táblához ment és határozott kézzel felírta: „Igen Atyám, mert így volt kedves Teelőtted."

A bankár Bibliája. Egy gazdag bankár egy részvénytársaság összeomlása következtében minden vagyonát elveszítette. Súlyos helyzetében kezébe vette íróasztalán heverő Bibliáját. Amint felnyitotta, tekintete az utolsó lapon atyja keze írására esett:

-Édes fiam: nagy vagyont hagyok rád értékpapírokban. Vedd hasznukat magad és embertársaid javára, de egyet ne felejts el! Bármilyen értékesek is értékpapírjaid, mégiscsak emberi papírok. A legjobb értékpapírt Isten írta: ez a Biblia. Ez a papír mindig értékes marad, sohasem csökken árfolyama. És ha olyan napok köszöntenének be életedbe, amikor rájössz arra, hogy emberi szerencse és vagyon olyan, mint a törékeny üvegcserép, ne felejtsd el, hogy olyan értékpapír birtokában vagy, amely téged a leggazdagabb emberré tesz még akkor is, ha koldusbot lenne a kezedben. Ne vesd meg Isten Igéjét! Tartsd szentnek, amit Isten mondott! Hallgasd, olvasd, tanulmányozd és légy hálás Istennek érte!

A szavak, amelyeket az atyai kéz írt a Bibliába, új erőt öntöttek a bankár csüggedt szívébe, és megmutatták az elszegényedett embernek a helyes utat az igazi gazdagság felé.

A szappan és az Ige. Egy világi gondolkozású szappan-gyáros együtt sétált egy hívő emberrel.

- Nem sokat ér az evangélium, amit önök hirdetnek; annyi gonoszság és oly sok rossz ember van mégis... - szólt a szappangyáros. A hívő ember nem felelt mindjárt. Amint tovább mentek, egy csomó utcagyereket pillantottak meg. Sárral játszottak, s nagyon piszkosak voltak.

-Úgy látom, hogy nem sokat ér a sok szappan; annyi szenny és oly sok piszkos gyerek van mégis... - szólalt meg a lelkipásztor.

- Igen, mert a szappan csak akkor ér valamit, ha használják -mentegetődzött a szappangyáros.

- Pontosan így van ez az evangéliummal is, amelyet hirdetünk - válaszolt a hivő ember.

Arany a Bibliában. Az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltűnt neki a polcon fekvő öreg Biblia.

- Szokta olvasgatni a Bibliát? - kérdezte a parasztot.

- Hogyne szoktam volna - felelt a paraszt - mindennap egy fejezetet, felség! Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvasgassa tovább is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne. A paraszt megígérte, hogy továbbra is mindennap egy fejezetet olvas belőle.

Egy év múlva újra arra járt a herceg. Az első kérdése volt:

- Nos, olvassa-e még a Bibliát?

- Minden áldott nap egy fejezetet, felség!

- Vegye csak le azt a Bibliát! A herceg felnyitotta a Bibliát és a paraszt nagy ámulatára, kivette belőle az aranypénzt, amelyet egy éve beletett és visszacsúsztatta mellényzsebébe.

- Mondja miért hazudott? Ha olvasta volna a Bibliát, megtalálta volna benne az aranyat...

 A Bibliád különb. Egy hindu mondta egy misszionáriusnak:

- Kiismertük Önt. ön nincs olyan jó, mint a könyve. Ha ön olyan jó lenne, mint a könyve, öt éven belül meghódítaná Indiát Krisztus számára.

 Tánc közben. - Hiszel Krisztusban? - kérdezte egy lány táncosát a bálteremben.

- Nem; hát te? - Hiszek, én hívő-lány vagyok.

- Hát akkor mit keresel itt? - kérdezte csodálkozva a fiatalember.