Kik a szentek? Egy gyermeket elvitt a nagynénje egy székesegyházba. Ámulva nézte a hatalmas festett ablakokat s a rajtuk beáradó fényt. - Kik azok az ablakokra rajzolt emberek? - kérdezte félénken. - Szentek. - Most már tudom, hogy kik a szentek: olyan emberek, akik engedik, hogy átragyogjon rajtuk a világosság - suttogta a kicsi csendesen.

A bájosság receptje. Egy kedves hívő öregasszonyt megkérdeztek, hogy hogyan őrizte meg üdeségét, mit használt, hogy ilyen bájos maradt. - Ajkamra egész életemben igazságot, hangomra imádságot, szememre könyörületet, kezemre jótékonyságot, alakomra egyenességet a szívemre pedig mennyei szeretetet használtam - válaszolta mosolyogva.

 Szelídség. Stockmayer Ottó szolgálója egyszer leejtette a teli leveses tálat. - Nem ütötte meg a lábát kedves? - kérdezte Stockmayer csendesen.

 Az új ruha. Egy lelkész gyönyörű fekete öltönyt ajándékozott egy koldusnak. Másnap az országúton találkozott vele. Karján vitte a koldus az új ruhát. - Azért adtam, hogy felvegye - szólt szemrehányóan a lelkész. - Felpróbáltam, de nem olyan kényelmes, mint a régi; nem heveredhetek le benne az útszélen, mert minden porszem meglátszik rajta - védekezett a koldus. Róma 13, 14.

 Zsebóráért malom. Egy szegény koldusfiú egy magányos malomnál éjjeli szállást kért. Kérését a malom jószívű lakói teljesítették. A szoba a földszinten volt. A langyos nyári éjszakán nyitva voltak az ablakok.

Éjféltájban felébredt a fiú. Meghallotta, hogy a molnár ezüst zsebórája a falon ketyegett és nem tudott újra elaludni. Különös gondolatok támadtak szívében. A gonosz ezt súgta neki: vedd el az órát, tűnj el vele, s azután tedd pénzzé! Mind tolakodóbbakká váltak e gondolatok, egyre hevesebb lett a kísértés; végül nem tudta, hogy hogyan szabaduljon. Belső szorongattatásában felugrott fekhelyéről, gyorsan felöltözködött, kiugrott az ablakon és eltűnt a sötét erdőben.

Futott, menekült a bűn elől.

Mikor másnap reggel a molnár betekintett a szobába s látta, hogy üres, nem jóra gondolt. Benézett a szekrénybe, de semmi sem hiányzott. Déltájban betoppant a koldusfiú ismét. Egész ábrázata ragyogott. Kérdezték, hogy mi-ért futott el. Eleinte húzódozott, de azután bevallott mindent igazán. Ez annyira meghatotta a molnárékat, hogy magukhoz vették. Mivel nem volt gyermekük, később örökbe fogadták. Az egykori koldusgyerek lett az örökös: megkapta a malmot. Lemondott a zsebóráról és hatalmas vagyont kapott érte.

 Szép felelet. Gyülekezeti felvételkor kérdéseket intéztek egy kínai öregasszonyhoz. - Én egy tudatlan öregasszony vagyok - mondta alázatosan - olvasni sem tudok, hogyan tudnék felelni? Tudom, hogy Krisztus lakik szívemben és Hozzá hűségesnek lenni minden kívánságom. Elég ez? Egyhangúlag felvették.

Tökéletes gyülekezet. - Én csak egy tökéletes gyülekezetnek akarok tagja lenni - kötötte ki valaki. - Kedvesem, ilyen a földön nincs; majd a Bárány trónja előtt fogja megtalálni. De ha tökéletes gyülekezetem lenne, sem venném fel, mert abban a pillanatban tökéletlenné válna, mihelyt önt felvenném - válaszolt a lelkipásztor.

 A fehér papírlap. - Minden tekintetben olyan tiszta vagyok, mint egy fehér papírlap - dicsekedett egy asszony. - Vigyázzon csak, nehogy a Sátán ráírja a nevét - figyelmeztette szomszédasszonya.

 A dicsekvés átka. Egy béka megkért egy gólyát, hogy vigye magával. Erre a béka szájába vett egy fűszálat, másik végét a gólya vette csőrébe és így utaztak dél felé. Repülés közben találkoztak egy daruval. - Melyikőtök volt ilyen okos, hogy eszébe jutott e pompás gondolat? - kérdezte a daru. - Én - nyitotta száját dicsekvésre a béka, s lezuhant és halálra zúzta ma-gát.

 Jó orvosság. Rattich lelkész egyszer egy szomorú asszonynak egy orvosságos üveg tiszta vizet adott. Meghagyta neki, ha férje lépteit hallja, vegyen be egy evőkanállal szájába és addig tartsa benn, míg aludni nem megy - de nehogy előbb lenyelje, mert kárát vallja. Egy idő múlva újra eljött az asszony és örömmel újságolta, hogy használt a szer, és még egy üveggel szeretne belőle. Ekkor Flattich így szólt: - Ott lenn a patakban van elég, maga is hozhat belőle...

Melyik csoportba tartozol? Dixon mondta: Minden gyülekezetet két csoportba lehet osztani. Vannak benne fák és cölöpök. Ültess el egy fát és nőni, gyümölcsözni fog! Ültess el egy cölöpöt és elkorhad. A kettő közt csak annyi különbség van, hogy az egyik él, a másik halott. Jelenések 3,1.

 A parázs beszéde. - Miért mész gyülekezetbe? - kérdeztek egy négert. Válaszul kivett a tűzből egy parazsat és a földre tette. - Látod, fekete és hideg lesz - mondta. Majd újra vissza-tette a tűzbe: - Látod, újra izzó és meleg lesz. Így van ez velem is, nem élhetek gyülekezet nélkül...

A próbák áldása. - Ég-e még szívedben a tűz? - kérdezték a szabadságra jövő ifjú keresztyént. - Ég, mert piszkálják! -mondta csillogó szemekkel. Máté 5,10-12.

 Fel, fel a szent munkára! - Mit tegyek Krisztusért? - kérdezte egy fiatal hívő. - Menj oda, ahol Ő még nincs és vidd magaddal! - hangzott a válasz.

 A nehéz felvételi vizsga. Egy misszionárius-jelöltet fel-vételi vizsgára hívtak be egy misszióintézetbe. Jelentkezési idő: reggel négy óra - állt a behívón. A jelölt pontosan megérkezett négy órára, de csak tíz óra tájban szólították be,- Mennyi két-szer kettő? - kérdezte tőle az igazgató. - Négy - felelt alázatosan. - Felvesszük - szólt az igazgató - mert önmegtagadó, pontos, tud várni és alázatos. E négy tulajdonságra van legnagyobb szüksége egy misszionáriusnak...

 Szemrehányás. - Apád is tudta Jézusról, amit te? - kérdezte egy öreg néger törzsfőnök a misszionáriust. - Tudta. - Ó, hát miért nem jött el, hogy az én apámnak is elmondta volna?! - tudakolta szomorú tekintettel.

 A csalódott kocsis. D. L. Moody, a nagy evangélista bér-kocsin tett meg egyszer egy utat. Midőn kiszállt és fizetett, megszólalt a kocsis: - Maga a Moody úr? - Igen, én vagyok - válaszolt meglepődve Moody. - Mert egész úton azon gondolkoztam: ha ez a Moody, egész biztosan szól valamit, lelkedet illetőleg... - szólt a kocsis csalódottan. Jakab 4,17.

 Beszélgetés. - Mondd apukám, akkor is szeretsz, ha rossz vagyok? - kérdezte egy kislány édesapját. - Szeretlek kicsikém, de nagyon szomorú vagyok. - És ha jó vagyok? - Akkor örömmel szeretlek... - válaszolt az apa.