"Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát."

Lukács evangéliuma 8. fejezet 1. vers

Reggel bemegyünk a boltba, és szóba elegyedünk a pénztárossal, feladjuk a csekket a postán és megkérdezzük a mögöttünk állót, hogy milyen a napja. Felszállunk a buszra, a helyünket pedig átadjuk a kisbabáját tartó édesanyának. Naponta sok száz emberrel kerülünk kapcsolatba, személyesen, vagy a telefon, internet segítségével. Miről beszélgetünk velük?

Jézus Krisztus, mikor mennybemenetele előtt itt hagyta a tanítványait a földön, hogy az általa elkezdett munkát folytassák. Az általunk “nagy misszióparancsként” ismert gondolatokat így kezdte: “menjetek el”.

A világ folyton változik, a 2000 év és 3000 kilométer távlatából pedig nehéz elképzelni azt a környezetet, ahol Jézus ezt mondta nekik.

Mivel azok nekünk is szólnak, szavait úgy képzeljük el, és úgy értelmezzük a 21. században, hogy “menjetek már”, ne otthon, a gyülekezetben, a kényelemben és a komfortzónánkban tartózkodjunk, hanem menjünk el, mozduljunk ki. Ám ez a két szó “menjetek el” sokkal természetesebb, megszokottabb gyakorlat lenyomata a számunkra.

Jézus korában nem voltak buszok, nem ült minden autóban egyetlen ember, és álltak hosszú, tömött dugókban az emberek, magányosan. Jézus korában, amikor mindenki mindenhova gyalog járt, még tudták, hogyan beszélgessenek egymással. Lehet, hogy soha nem találkoztak még, lehet, hogy többé nem látják egymást, de úton-útfélen szóba elegyedtek egymással.

A kérdés csak az volt: miről beszélgessenek?

Jézus szavai tehát nem úgy szólnak, hogy “menjetek el”, sokkal helyesebb lehet, ha úgy gondolunk rá, ahogy a Károli fordítás is írja, “elmenvén”, vagy ahogy az angol Message fordítás írja: “menjetek el, képezzétek, akivel csak találkoztok”. "Jártatokban-keltetekben.”

De hiszen hogy is lehetne másként? Úgy, ahogy Jézus is tette: amerre csak járt, mindenhol beszélgetett az emberekkel. Nem hagyta, hogy szó nélkül töltse meg a korsóját a közelében lévő kútból a samáriai asszony. Nem ment el egy szó nélkül Lévi asztalánál, "városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát”. Nem jelölte ki a térképen a következő kampányának helyszínét, hiszen naponta ő is, ugyanúgy, ahogy mi, sok száz emberrel került kapcsolatba.

A tanítványok számára sem a beszélgetés volt a kérdés, hiszen a legtermészetesebb dolog volt, hogy szóba elegyednek mindenkivel, akikkel csak találkoznak.

A kérdés az volt, hogy miről beszélgessenek? Az időjárásról? Politikáról? Panaszkodjanak az egészségügyi állapotukról? Vagy a szomszédasszony helyzetén hegyezzék a nyelvüket?

Jézus tanácsot ad nekik, és így nekünk is. Arra buzdít bennünket, hogy hozzá hasonlóan a pénztárosnak, a postában mögöttünk állónak, a szomszédasszonynak és a buszmegállóban velünk együtt várónak is mondjunk valami bátorítót. És mi bátorítóbb, mint Isten országának evangéliuma?