Egyszer egy ember álmodott, hogy a homokban jár, Isten mellett. Előre lépve azt látta, hogy háta mögött dupla nyomokat hagy.
Az egyik az Istené volt, a másik pedig a sajátja.
Az ember megértette, hogy minden lábnyom egy napot jelent az életében.
Akkor megállt, és visszanézett a lábnyomokra. Azt vette észre, hogy voltak egyes szakaszok, ahol csak egy lábnyomot látott kettő helyett.
Visszatekintett egész életére. Nagy meglepetés érte: életének abban a szakaszában, ahol csak egy lábnyomot látott, szomorú napjai voltak.
Azok a napok tele voltak aggodalommal, türelmetlenséggel, magánnyal, rosszindulattal és fájdalommal.
Akkor az ember szemrehányóan fordult Isten felé:
"Te azt ígérted, hogy mindennap velünk maradsz! Miért nem tartottad meg ígéretedet? Miért hagytál egyedül az élet rossz perceiben, azokon a napokon, amikor szükségem lett volna rád?"
Isten mosolyogva ezt mondta:
"Kedves fiam, egy pillanatig sem hagytalak el. Mindig szerettelek, és szeretni foglak. Azok a lábnyomok, amiket életed nehéz napjain látsz, az enyéim... Akkor ölben vittelek téged."
Amikor a dolgok nem úgy mennek ahogy szeretnéd, és az élet nehéznek tűnik,
ne felejtsd el, hogy Isten a karjába vesz téged.
Ámen
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK