Soha nem fogsz odamenni, ahol Isten nincs. Képzeld el életed következő néhány óráját. Hol találod magad? Az iskolában? Isten ott van az osztályteremben. Az úton?

Isten a forgalomban is ott van. A kórház műtőjében, a főnök irodájában, a házastársad szüleinek a nappalijában, a ravatalozóban? Isten ott lesz. „Hiszen nincs is messzire egyikünktől sem” (Apostolok cselekedetei 17:27).

Egyikünktől sem. Istennek nincsenek kivételezettjei. A zsúfolt városoktól az eldugott falvak, távoli dzsungelek lakóiig, mindenki élvezheti Isten jelenlétét. De sokan nem teszik. Végig kínlódják az életet, mintha nem létezne az Isten, Aki szereti őket. Mintha egyedül csak a saját erejükre számíthatnának. Mintha az egyetlen megoldás csak belőlük fakadna, nem pedig felülről. Isten-telen életet élnek.

Azonban, vannak közöttünk Józsefek – olyan emberek, akik érzékelik, látják és hallják Isten jelenlétét. Olyan emberek, akik Istent keresik, mint Mózes. Amikor hirtelen 2 millió egykori rabszolga lett a gondjaira bízva, a szabadító azon tűnődött: Vajon hogyan fogok gondoskodni ezekről az emberekről? Hogyan fogjuk megvédeni magunkat az ellenségektől? Hogyan fogjuk túlélni? Mózesnek szüksége volt forrásokra, vezetőkre, felszerelésre és tapasztalatra. Amikor Mózes segítségért imádkozott, azt mondta: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” (2 Mózes 33:15)

Mózes inkább sehova sem ment Istennel, minthogy bárhová menjen Nélküle.

Te is tégy így. Tedd Isten jelenlétét a szenvedélyeddé. Hogyan? Legyél inkább szivacs, mint kő. Tegyél egy követ az óceánba, és figyeld meg, mi történik? A felszíne vizes lesz. A külsejének a színe megváltozhat, de a belseje érintetlen marad. Viszont, ha egy szivacsot helyezel az óceánba, az magába szívja a vizet. Az óceán a pórusai mélyére hatol és megváltoztatja a szivacs lényegét.

Isten ugyanúgy körülvesz minket, mint ahogy a Csendes-óceán körbeveszi a kavicsot az óceán fenekén. Ő ott van mindenhol – felettünk, alattunk, minden oldalon. Mi választjuk meg a válaszunkat – szivacs vagy kő? Ellenállunk vagy elfogadunk? Minden azt súgja benned, hogy keményítsd meg a szívedet: Fuss el Istentől, állj ellent Istennek, Istent hibáztasd. De vigyázz! A kemény szívek soha nem gyógyulnak meg. A szivacsosak viszont igen. Nyisd meg lelked minden pórusát Isten jelenléte előtt.

„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)