„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”

Lk 1,38

Kért már Isten olyasmire, amit nem értettél? Olyasmire, ami lehetetlennek látszott? El tudod képzelni, mit érezhetett Mária, Jézus édesanyja, mikor Gábriel közölte vele közelgő terhességét?

A mennyei döntés földi dilemmát okozott. Egy házasság előtti terhesség következménye az lehetett volna, hogy szülei kitagadják, a vőlegénye elhagyja, vádlói halálra kövezik. Máriának meg kellett tudnia, hogy hivatást kapott. Isten egy angyallal üzent neki, és hogy bizonyosságot nyerjen, elküldte Erzsébethez.

Mikor Isten meghívta Mózest, hogy vezesse ki a népet az egyiptomi fogságból, Mózes próbálta meggyőzni az Urat, hogy keressen mást erre a feladatra (Kiv 4,13). Mikor Isten meghívta Gedeont, hogy vezesse harcba az izraelitákat, Gedeon bizonytalankodott, és jelet kért az Úrtól (Bír 6,17).

Mikor Isten meghívta Jeremiást, hogy ő legyen a következő nagy próféta, Jeremiás vitába szállt vele, mert túl fiatalnak tartotta magát a feladatra (Jer 1,6).

Mikor Isten meghívta Jónást, hogy szólítsa fel bűnbánatra Ninivé lakóit, ő felkapott a legközelebbi hajóra, és elhagyta a várost (Jón 1,3).

Ám mikor Isten meghívta Máriát, hogy hordja ki méhében a Fiát, Mária szép méltósággal elfogadta a megbízást.

„Az Úr szolgálója vagyok, felelte. Történjék velem úgy, ahogy mondod.”

A „szolgáló”-nak megfelelő görög szó az eredeti szövegben a doule. Átvitt értelemben azt jelenti, hogy „valaki, aki akaratát teljesen aláveti a másiknak, anélkül, hogy saját érdekeivel törődne”. Az Ószövetségben azokra a felszabadított rabszolgákra alkalmazzák a szót, akik szabad akaratukból az uruk szolgálatában maradtak halálukig.

Az Újszövetségben átvitt értelemben a bűn szolgaságából megszabadított keresztényt jelenti, aki szabad akaratból marad Ura, Jézus szolgálatában élete végéig.

Nézzük, mi történt ezután:

„Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.

Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek” (Lk 1,39-44).

Isten indítására Erzsébet Mária mellé kerül a jelenetben, kézen fogja őt, és kíséri a különleges célhoz vezető úton.

Erzsébet több volt, mint Jézus előfutárának, Keresztelő Jánosnak édesanyja. Prófétaasszony volt, akit Isten kiválasztott a mentor szerepre Fia édesanyja mellé. Hihetetlen, ahogy Erzsébet felfogja azonnal a helyzetet! Mikor Mária életének későbbi fontos szereplői még semmiről se tudnak, ő rögtön megérti, hogy Mária a Messiást hordja a szíve alatt.

Hogy lehet ez? Igazán egyszerű a válasz. Nem azért, mert Erzsébetnek különleges adottságai voltak. Azért történt, mert a Szentlélek megvilágosító ereje megmutatta neki az igazságot. És ez így történik veled és velem is. Akkor érthetünk meg valami lelki igazságot, ha a Szentlélek megnyitja rá a szemünket.

Hát nem csodálatos, hogy Isten a nőket kapcsolatra teremtette? Isten tudta, hogy Máriának szüksége lesz egy barátnőre. Isten mindig velünk van, de olykor hasonlóan gondolkodó barátnőket állít mellénk, hogy együtt menjünk az úton.

Uram, köszönöm a barátnőimet. Annyira hálás vagyok Neked, hogy nem arra hívsz, hogy egyedül járjuk végig az utunkat, hanem barátnőket adsz mellénk. Mutasd meg, Uram, ha valakinek ma egy ölelésre, egy biztató szóra, egy segítő kézre van szüksége. Add, hogy olyan könnyen és szabadon bánjak a dicsérő szavakkal, mint Erzsébet.

Ámen