Volt egyszer egy kisfiú, aki a tengerparton sétálva hirtelen észrevette, hogy sok ezer tengeri csillag hever a homokban. Elkezdődött az apály, és a tengeri csillagok valami miatt ott rekedtek a parton.
Pusztulásra voltak ítélve, mert nem bírták volna ki a forró napon, víz nélkül a következő dagályig. A kisfiú ezt felismerte, és villámgyorsan elkezdte egyesével visszahajigálni őket a vízbe.
Egy férfi arra sétált, és rákiáltott a fiúra:
"Fiacskám, mit művelsz? Nem tudod, hogy sok ezer tengeri csillag van a parton? És hogy ez a part még mérföldekre nyúlik? Teljesen lehetetlen, hogy az összes tengeri csillagot megmentsd!"
A kisfiú elgondolkozott ezen, aztán a férfi felé fordult, felkapott egy tengeri csillagot, és így válaszolt: "Igen, tudom. De ezt megmenthetem!"
És karját magasra lendítve visszahajította a kis jószágot jó messzire az óceánba.
Néha elcsüggedünk, mert képtelenek vagyunk megoldani a világ összes problémáját, vagy elérni, hogy minden barátunk és családtagunk Krisztushoz jöjjön, vagy megtenni mindent, amiről úgy érezzük, hogy Isten elvárja tőlünk.
De valamit tehetünk. És a valami mindig jobb, mint a semmi.
Nem nyerheted meg az egész világot Krisztus számára. De megoszthatod Jézus szeretetét egyvalakivel. Az Ige azt mondja, hogy az egész Menny örül, ha egyetlen ember is megmenekül.
Nem tehetsz meg mindent - de sokkal többet tehetsz, mint gondolnád. És Isten fogja, amit teszel, megáldja, és megsokszorozza - ahogy tette a kisfiú ebédjével a Galileai-tenger mellett.
Vegyél hát fel egy tengeri csillagot, és dobd vissza! Isten ennyit vár tőled. Ő majd elvégzi a többit.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK