Kelly munkából fáradtan és nyűgösen hazatérve, a házuk ajtajában találta a rá váró 5 éves kisfiát.

Fiú: „Anyu, lehet egy kérdésem?”

Anya:”Persze kincsem, mi lenne az?” –felelte a nő.

Fiú:”Mennyi pénzt keresel egy óra alatt?”

Anya:”Ez nem a te dolgod. Miért kérdezel ilyet fiam? –válaszolt a nő kicsit ingerültebben.

Fiú: „Csak szeretném tudni. Kérlek áruld el nekem, hogy mennyit keresel egy óra alatt a munkahelyeden?”

Anya „Ha ennyire szeretnéd hát legyen. 9 dollárt.”

Fiú: „Oh!” –hajtotta le a fejét szomorúan.

Fiú: „Kérhetek tőled kölcsön 4 dollárt?” –nézett rá kérdően.

Az anyuka mérges lett. „Ha az egyetlen oka annak, hogy pénzt kérsz tőlem, hogy vegyél valami furcsa kis buta kacatot magadnak, akkor nem adok. Fáradt vagyok nagyon, a szobád amúgy is tele van már a sok lommal. Fogd magad és menj fel a szobádba. Gondolkodj el azon, hogy miért vagy ennyire önző. Vannak fontosabb dolgok az ilyen kis apróságoknál. Egész nap keményen dolgoztam, de nem azért, hogy kacatokat vásárolj magadnak.

A kisfiú szomorúan, és csendben felment a szobájába, és magára zárta az ajtót. A nő bement a lakásba leült és megpróbált lenyugodni. Miért kérdez ilyen butaságokat a fiam, mire kellene neki az a sok kacat –gondolkodott magában.

Nagyjából egy óra elteltével, mikor már lenyugodott, higgadtan átgondolta az egészet. Lehet, hogy tényleg valami fontos dologra lenne szüksége az én kicsikémnek, más különben nem is szokott ő olyan gyakran kérni tőlem pénzt –elmélkedett. Felállt és elindult a fia szobájához.

Anya: „Kicsim felvagy még?” –kérdezte ajtón keresztül.

Fiú: „Igen anyu, még ébren vagyok.”

Anya: „Gondolkodtam odalent, és lehet, hogy az előbb túl durva voltam veled, ne haragudj. Tessék itt van 4 dollár tedd el szépen.”

A fiú hatalmas mosollyal ugrott ki az ágyból.

Fiú: „Oh, köszönöm szépen anyu!

Aztán fogta a pénzt és elővéve a perselyét a benne levőkkel együtt elkezdte megszámolni. Ezt látván az anya megint dühös lett.

Anya: „Miért kértél tőlem pénzt, ha már amúgy is volt neked? –kérdezte mérgesen.

Fiú: „Mert nem volt elég eddig. Viszont ezzel együtt már megvan a teljes összeg.” –felelte a fiú mosolyogva.

Fiú: „Anyuci, ezzel a pénzzel már van 9 dollárom. Megvásárolhatlak téged egy órára? Kérlek gyere haza holnap egy órával hamarabb. 

Szeretnék veled vacsorázni.” –kérlelte a fiú az édesanyját.

Az anyuka összeomlott. Átölelte a kisfiát és könyörgött neki, hogy bocsásson meg.

Ez csak egy rövid történet azért, hogy emlékeztessen minket a mindennapjainkra. Ne hagyja senki, hogy kicsússzon az az idő a kezei közül, amit azokkal kellene töltenie akik igazán számítanak neki! Nem gondolom, hogy ez az órabér fontosabb lenne mint a gyerekeink, a párunk, a szüleink vagy a családtagjaink!

Amennyiben holnap meghalunk, a cégünk felvesz valakit a helyünkre és folyik a munka tovább.

Viszont a családunk, barátaink egész életükön át érezni fogják a hiányunkat!