Egy
szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a
közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni
egymással.Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll
melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik
egymástól.
A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást.
Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a
távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem
kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz,
nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy
helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik
egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk
egymáshoz, amikor szeretet van.
A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket
egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK