Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"

 Jeremiás siralmai 3:22-23

Az a csalódott sóhaj, amely elhagyta az ajkamat, amikor a neve felbukkant a telefonomon, meglepett. Ezt a sóhajt hamarosan a bűntudat követte,  mivel úgy éreztem inkább elmenekülök a csörgő telefonom elől, ahelyett, hogy felvenném.

Még rosszabbnak éreztem magam, amikor megnéztem az üzeneteimet, és hallottam az édes 83 éves szomszédom hangját, amelyben megerősítette a hívásának okát. Pont az volt amire számítottam, meghívott, hogy szedjek áfonyát a kertjében lévő bokrokról. 

Tudom. Ki izgat az áfonyaszedés?

A meghívása nem volt meglepő. Már közel tíz éve hívja át a családunkat az udvarára, hogy szedjünk annyi áfonyát amennyi fér a dobozainkba. És minden évben, felbátorodva a ködös reggeleken,teli szedjük a dobozainkat áfonyával  amit egyébként egy élelmiszerboltba is megtudnánk venni.

De valamilyen oknál fogva, a tavaly nyári meghívása nehezen érintett. Nem addig tartott, míg alázatosan felhívtam, hogy megköszönjem a meghívást, hanem miután egy kis távolságot megtettem az udvarán,rájöttem mi a probléma.

Bűntudatom volt.

Egészsége egy ideje megromlott. Először próbáltam segítséget nyújtani - meglátogattam őt a kórházban, bevásároltam neki,amikor hazatért, és néha vittem is neki ételt.

 De a saját életem, az elfoglaltságaim több időt vettek igénybe, és már nem tudtam annyit segíteni.

Az első napok, majd a hetek hamarosan elmúltak anélkül,hogy felhívtam volna.

Tehát, amikor több hét után felhívott, és meghívott áfonyát szedni, a szégyen azonnal jelzett, hogy nem érdemlem meg ezt az áldást.

Hála érte, közbelépett a bölcsesség.és arra ösztönzött, hogy fogadjam el ezt a kegyelmes meghívást.

Be kell vallanom, hogy hihetetlenül megalázott ez a kedvesség.

De mégis nagy ajándék volt számomra.

Nem csak a  áfonya miatt, hanem, hogy az Úr felnyitotta a szemem az igazságra.

Isten naponta kér bennünket, hogy jöjjünk és üljünk le vele és az igéjével. 

Vannak napok, amikor hagyom, hogy a bűntudat beszéljen helyette. Napok amikor hagyom, hogy a szégyen meggyőzzön arról, hogy nincs jogom őt keresni.

Talán ismered ezeket a gondolatokat:

Olyan régen ültem le a Bibliámmal. Isten valószínűleg,túl csalódott, hogy beszéljen velem.

Nem szolgáltam Istennek sem nagy, sem lenyűgöző módon. Hogyan kérhetem tőle, hogy tegyen valamit értem?

Nem emlékszem, hogy mikor imádkoztam utoljára Hozzá a rohanós perceimben.

Ki vagyok én, hogy kérjem Istent,hogy szóljon hozzám?

Ezek a gondolatok hogy összetörhetik az Atya szívét.

Csakúgy, mint a szomszéd, soha nem várta el, hogy megérdemeljem az áfonyáját. Isten nem tart fent egy lelki eredménykártyát, hogy tudja, megérdemeljük a jogot arra, hogy az Ő jelenlétében legyünk, és ünnepeljük az Ő  szavát. A meghívásának semmi köze nincs a mi teljesítményünkhöz, minden vágya, hogy betöltsön minket bölcsességgel, reménységgel, és szeretettel.

A szívem túlcsordul a reménytől , amelyet Isten ki is nyilvánít nekünk egy kulcsfontosságú versben:

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" Jeremiás siralmai 3:22-23

Milyen hihetetlen! Az Úr irántunk érzett szeretete és kegyelme végtelen. Egy kegyelemmel teli meghívást ad nekünk, hogy minden reggel közel legyünk őhozzá. Nem csalódással, csak mert tegnap, vagy tegnap előtt nem kerestem őt. A szeme reménykedve ragyog, hogy ma újra elfogadjuk meghívását.

Barátaim. Ne engedjük, hogy a szégyen még egy nap elválasszon minket az Ő jóságától!

Uram, köszönöm, hogy folyamatosan hívsz. Elhagyom a múlt szégyenét és kérlek Téged, segíts úgy megízlelni a Te szavad és a Te jelenléted édes ízét mint még soha!

Forrás: proverbs31.org 

Daily Devotions 

Kimberly Henderson:

When Shame Keeps Us Away