„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103,2

Néha nagyon nehéz elfogadni, hogy Isten a megpróbáltatásainkon keresztül is a cél felé vezet. Nehéz túlnézni a jelen körülményeken egy olyan jövőbe, ami számunkra még nem valóság. De Istent nem zárja korlátok közé az idő. Őt nem a pillanatnyi körülmények irányítják. Attól, hogy mi nem látunk túl korlátolt távlatainkon, higgyük el, hogy ezek nem akadályozzák Őt céljai véghezvitelében.

Az ilyen helyzetekben kísértést érzünk, hogy átvegyük Tőle az irányítást, olyasmiket teszünk, ami bizalmatlanságunkat igazolja. Mintha azt mondanánk Neki: „Ezt most bízd rám, oké?”

Dávid is érzett ilyet, ezért írja a 103. zsoltár elején: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Dávid tudta, hogy külön figyelmeztetnie kell magát az emlékezésre, mindarra, amit az Úr vele tett, hogy hinni tudjon abban, amit tenni fog vele. Dávid is emlékeztette magát rá, hogy Istennek célja van minden megpróbáltatással, s annak, aki állhatatos, valami jó fog származni belőle.

Eszembe jut egy alkalom, mikor meg akartam előzni Istent, mert nem győztem kivárni a válaszát. Nagy szükségünk volt számítógépre, de költeni való pénzünk nem volt. A hitelünk felszámolásán dolgoztunk már egy ideje, a hónap végén megmaradt minden pénzt erre szántunk. Imádkoztam Istenhez, segítsen dönteni. Éreztem, hogy azt sugallja, várjak még a számítógép vásárlással. „Istenem”, válaszoltam. „Nem várhatunk tovább. Szükségünk van a számítógépre.” Nem értettem, miért kéne várnom, később sem lesz több pénzem. Úgyhogy megvettük a számítógépet. Megint kezembe vettem az irányítást.

Kb. egy hónappal ezután felhívott édesanyám, és megkérdezte, szükségünk van-e még számítógépre. „Nem”, válaszoltam, „már megvettük. Miért?” Elmesélte, hogy egy barátnője szeretné elajándékozni még viszonylag új számítógépét, mert vettek egy laptopot. Átvesszük? Éreztem, ahogy Isten rám szól: „Én mondtam, hogy várj még.”

Súlyos lecke volt, nem fogom elfelejteni. Végül is lett két számítógépünk – és egy csomó pénzt, amit hiteltörlesztésre fordíthattunk volna, kidobtunk az ablakon egy fölösleges gépért. Ezzel a nagyon is valóságos leckével is tanítani akart Isten, hogy várjak türelemmel az Ő lépéseire. Ha megteszem, mindennapi gondjaim összekapcsolódnak szellemi utazásommal. Növekedni fogok a hitben, és ezzel párhuzamosan erősödik a Vele való kapcsolatom. Nem szabad elfelejtenem emlékezni mindarra, amit a múltban véghezvitt az életemben, mert különben nem fogok tudni Bele kapaszkodni a jövőbeli bizonytalanságokra gondolva.

Uram, sosem akarom többé azt mondani, hogy „ezt most bízd rám”. Rajtad a sor. Mindig. Segíts, hogy teljesen tudjak Rád hagyatkozni. Juttasd, kérlek, eszembe azokat az eseteket, amiknek emléke erőt ad, megnyugtat, mialatt a Te lépéseidre várok a jövőnket illetően. Jézus nevében, Ámen.

(fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu

Encouragement for today, 2010.12.27.

www.proverbs31.org