Ne aggódjatok semmi miatt! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek!

Nem tudom mit kezdjek az életemmel—és kifutok az időből, hogy kitaláljam. Mi van akkor, ha soha nem találom meg? Mindig boldogtalan és üres leszek? Soha nem fogom elérni a célomat? Mit fog Isten ezzel kezdeni- rossz szolgának fog hívni engem? Össze vagyok zavarodva. Iránymutatásért imádkozom, miért nem válaszol Isten rájuk?

Talán túl bűnös vagyok, vagy ehhez hasonló. Tudom többet kellene olvasnom a Bibliát. Ez talán egy

börtön, amiben vagyok, valaminek a büntetése? Tényleg sokkal rosszabb vagyok, mint mások? Talán

nincs is semmiféle ajándékom vagy tehetségem. Vagy csak soha nem volt esélyük arra, hogy kifejlődjenek. Lehet, hogy elszalasztottam a lehetőségeket, lehet, hogy már késő bármibe is fogni. Akkor, most mihez kezdjek? Nem tudom mit kellene tennem....

Hasonlítanak néha ezek a gondolatok a tieidhez? Talán nem az elhívásodról, hanem azokat a küzdelmeket tükrözik, amikor igyekszel megtalálni a párodat, vagy amikor házat tervezel venni, vagy rendszeresen edzeni akarsz, vagy éppen egy konfliktust élsz meg az anyukáddal vagy a főnököddel. Hajlamos vagy túlgondolni a dolgokat? Aggódni és töprengeni? Végtelenül, magatehetetlenül, eltúlzóan gondolkodsz problémáid jelentésén, okain és a lehetséges következményein?

Sokan úgy gondolják, hogy amikor valami miatt a padlón vagyunk, meg kellene próbálnunk kiértékelni és analizálni a saját véleményünket, érzéseinket és helyzetünket minden szempontból, hogy betekintést nyerjünk és megoldásokat keressünk boldogtalanságunk enyhítésére. Azonban számos kutatás jelent meg az elmúlt 20 évben, ami kimutatja, hogy ha így teszünk ez negatívan hat a gondolkodásunkra: fenntartja vagy rontja a szomorúságot bennünk, felerősíti a negatív gondolatokat, kimeríti a motivációnkat, felőrli az energiánkat, zavarja a koncentrációt, és általában hátráltatja a problémamegoldás lehetőségét.

Sonja Lyubomirsky professzor így ír: „Bár az emberek azt gondolják, hogy mélyen önmagunkba és a

problémáik gyökerére látnak amikor elemzik magukat, ez ritkán a valóság. Sokkal inkább egy eltorzult, pesszimista képet kapnak az életükről.” Valamint hozzáteszi: „Ki kell szabadulni az elemzés csapdájából, - más szóval, azonnal abba kell hagyni a túlanalizálást.”

A Filippiekhez írt levél 4: 6-13 versei alapján, szerintem Pál egyetértene a professzorral. Állj meg most, és olvasd el “az Erővel teli verseket” és utána folytatom.

Ne aggódjatok semmi miatt! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek

Isten békessége megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ez a békesség olyan hatalmas, hogy minden képzeletet felülmúl.Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.

Amit megtanultatok, elfogadtatok, hallottatok és láttatok tőlem, azt továbbra is tegyétek meg, és veletek lesz a békesség Istene.

Nagyon boldog voltam az Úrban, mert hosszú idő után ismét gondoskodtatok rólam. Tudom, hogy már korábban is gondoltatok rám, de nem volt rá lehetőségetek, hogy ezt megmutassátok.

Ezt azonban nem azért mondom, mintha valamiben hiányt szenvednék. Mert megtanultam, hogy mindig elégedett legyek azzal, amim éppen van.

Tudom, hogyan éljek, amikor szegény vagyok, és azt is, hogyan éljek a gazdagsággal. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel.

Mert mindenre van erőm a Krisztus által, aki megerősít.

Ahogy látjuk a hatodik versben, Pál 3 egyértelmű utasítást adott nekünk, akik túlagyaljuk a problémáinkat. Azt mondja: 

1) ne aggódjatok semmi felől

2) mindenért imádkozzatok 

3) mindenért adjatok hálát Istennek.

Mi lenne ha, belevésnénk a szívünkbe ezt az utasítást és elkezdenénk a gyakorlatban alkalmazni? 

Mi lenne, ha ma eldöntenénk hogy nem aggodalmaskodunk? 

Mi lenne akkor, amikor elkezdünk aggódni,megállnánk és imában átadnánk Istennek a helyzetünket? Mi lenne ha utána megköszönnénk neki, hogy gondot visel a problémáról?

Mi lenne, ha a szabad időnkben arról gondolkodnánk, hogy milyen csodálatos Istenünk van, aki gondot visel rólunk?

Mi lenne ha, számon tartanánk minden áldást és Isten hűséggel teli tetteit ma- és holnap újra, és a következő héten is folytatnánk a hálaadást? Akkor mi történne?

Pál a hetedik versben azt mondja, hogy hatalmas békét fogunk megtapasztalni—azt a fajta nyugalmat

amit el sem tudunk képzelni. Béke, ami nem hasonlítható semmihez! Ez a fajta béke olyan hatalmas, hogy megvédi a szívünket és elménket— csak ez a béke az ami segít, hogy ne aggódjunk és legyünk hálásak mindenért.

Számomra ez egy el nem múló boldogságnak hangzik! Szóval ma ne gondoljunk túl semmit se. De ne is imádkozzunk túl keveset érte. Döntsünk úgy, hogy boldogan és hálával telten éljük meg a napot. Keljünk fel holnap és tegyünk ugyanígy.

Drága Atyám,

Feléd fordulok és átadok neked minden félelmemet és problémámat, a te kezedbe teszem le a mai napomat. Tudom, semmit sem tudok megoldani azzal, ha aggódom miatta – de Te mindent helyre tudsz állítani, mert számodra semmi sem lehetetlen. Köszönöm, hogy Te felügyeled az egész napomat. Jézus nevében, Ámen!

forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2010/12/01/dont-overthink-it